Nü-su írás
A nü-su () (szó szerint: „női írás”) egy szótagírásjeleket és a kínai írásjegyek sajátos módon leegyszerűsített, módosított formáiból kialakított jeleit használó írásrendszer, amelyet kizárólag nők használnak a kínai Hunan tartománybeli Csiangjung () 江永 megyében.
| Nü-su () írás | |
 | |
| Típus | szótag- és logografikus írás |
| Nyelvek | kínai, hsziangnan ()i dialektus |
| Időszak | kb. 10. századtól napjainkig |
| Irány | fentről lefele, jobbról balra |
| ISO 15924 | Nshu |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nü-su () írás témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| nü-su | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 女書 |
| Egyszerűsített kínai | 女书 |
| Mandarin pinjin | nǚshū |
| Wade–Giles | Nü3-shu1 |
A nyelv
szerkesztésA nü-su () írást kizárólag egy Hunan tartománybeli déli nyelvjárás, az úgynevezett hsziangnan ()i nyelvjárás (hsziangnan tu-hua () 湘南土话) lejegyzésére használják, amelyet Csiangjung () megyében a Hsziang ()- 潇 és a Jungming () 永明 -folyó vidékén élők beszélnek. Ennek a nyelvjárásnak a pontos hovatartozása máig nem tisztázott. Jelentős különbségeket mutat ugyanis a Hunan tartományban létező többi nyelvjárástól. A mindennapi gyakorlatban természetesen itt is a köznyelv írásos formáját használják. Hunan tartományban a han kínai lakosság mellett nagy számú jao () 瑤 nemzetiség is él, de a nü-su () írást kizárólag a helyi kínai nyelvre használják.
Története
szerkesztésA történelem során hosszú évszázadokon keresztül az írás-olvasás elsajátításának lehetősége szinte kizárólag a férfiak privilégiuma volt. Ennek oka a társadalmat mélyen átható konfuciánus erkölcstanokban gyökerezik. A leginkább a hivatalnoki és tudóskarrierhez szükséges ismereteket csak a férfiak kiváltságos kisebbsége szerezhette meg, és kevés – általában az arisztokrata családok leányainak – kivételével az írástudatlan asszonyok feladata kizárólag a családra, a ház körüli teendőkre összpontosult. Ezen csak a császárkort követően (1911 után), a 20. században bevezetett oktatási reformok változtattak.
Pontosan nem állapítható meg, hogy a nü-su () mikor alakult ki, de egyes körülmények alapján arra lehet következtetni, hogy erre mindenképpen i. sz. 900 után került sor, amikor a kínai írásjegyek azon szabványosítását végrehajtották, amely előzményei lehetnek a nü-su ()ban használt karaktereknek. A nü-su () írás nem hivatalos használatára már a Szung ()- és a mongol Jüan ()-dinasztia idejéről meggyőző források vannak, de fénykorát valamikor a mandzsu Csing ()-dinasztia (1644-1911) második felében érhette el.
A 20. század közepén megtorpant a nü-su () írás gyakorlata, mert a mindenkori kínai kormány a köznyelvet és ennek írott változatát szorgalmazta és tette általánosan kötelezővé.
A nü-su () feltehetően utolsó autentikus használója, Jang Huan-ji () 阳焕宜, aki még kislány korában sajátította el a titkos nő írást 2004. szeptember 20-án, 98-évesen hunyt el. Élete utolsó éveiben hasznos ismeretekkel szolgált az írás kutatói számára.
Jellemzői
szerkesztés
A nü-su () – ellentétben a tisztán logografikus jellegű kínai írással – fonetikus alapú szótagírás, amely emellett kínai mintára használ logografikus írásjegyeket is. Mintegy 6-700 különböző jelet használ a szótagok jelölésére, habár ennek a fele is elég lenne a nyelvjárásban létező szótagok jelölésére. Az írás legelismertebb szakértőjének számító Csou Suo-ji () 周碩沂 (1926-2006) – aki az első férfi volt, aki elsajátította a nü-su () írást – szótárában (Nü-su ce-tien () 《女书字典》) mintegy 17-18 ezer jelét és variánsát gyűjtötte össze a nü-su ()nak.
A nü-su () hagyományosan, akárcsak régen a kínai, fentről lefele, jobbról balra haladó sorokba rendeződik, és nem használ központozást. Jeleit a szabályos kínai írás úgynevezett kaj-su () írásformájából alakították ki.
Nü-su () írásos művek
szerkesztésFeltehetően magának a nü-su () írásnak a kialakulása is összefügghet azzal, hogy a térségben régi, jelentős hagyománya van az egymásnak „fogadalmat tevő nővérek” szokásának, ami azt jelentette, hogy a falusi lányok örök barátságot és hűséget esküdtek egymásnak. A nők testvéri közösségét később csak a házasság szakította meg. Az esküvőjüket követő harmadik napon a fiatalasszonyok titokban kézhez kapták az úgy nevezett „Harmadik napi írásokat” (szan-csao-su () 三朝書, amelyben az újdonsült asszonynak korábbi társai és édesanyja nü-su ()val lejegyzett kézírásos levelekben fejezik ki, hogy mennyire fájlalják, hogy elvesztették őt, és egyben házassági jókívánságaikat is megfogalmazzák. Ezt a szöveget a vőlegény, az ifjú férj nem tudta elolvasni. A könyvformátumú ajándék elején a kívánságok voltak, a többi lapon viszont már az asszonyként élő nő jegyezhette fel saját tapasztalatait, érzéseit.
A nü-su () modern kori felfedezése
szerkesztésA nü-su () létezésére a tudományos közvélemény csak az 1980-as években figyelt fel. Több verziója is ismeretes annak, hogy az évszázadokig titokban tartott nyelv végül hogyan és mikor „lepleződött le”. Lin Lee Lee, a Minnesotai Egyetem kutatója a nyolcvanas években számolt be arról, hogy egy Csiangjung () megyei nő, amikor meglátogatta pekingi rokonait, számukra érthetetlen nyelven beszélt és írt, s ennek eredményeként látott napvilágot a nü-su () írás létezése.
A már említett Csou Suo-ji () szerint a nyelv modern felfedezése máshogyan történt. Szerinte a nyelvet akkor fedezték fel, amikor egyik, hat nemzedékkel korábban élt felmenője írt egy verset „Neveld a lányokat!” címmel, amelyet nemzedékről nemzedékre adták tovább a helybéliek, és közben nü-su () írással is lejegyezték. Egyik nagynénje viszont az 1920-as években elhozta ezt a változatot Csou () édesapjának, aki annak megfejtését a fiára bízta. Csou () később, a Csiangjung () megyei hivatal kulturális osztályának munkatársaként az ötvenes években felfedezett egy helyi asszonycsoportot, akik még használták a nü-su ()t. Minthogy Csou () anyanyelve a helyi dialektus volt, valamelyest megértette a nü-su ()t, és felismerte annak jelentőségét. Csou () felfedezéséről beszámolt a fővárosi hatóságoknak, de a kulturális forradalom idején a kommunisták „jobboldali elhajlónak” minősítették, az általa összegyűjtött dokumentumokat, forrásokat pedig a fanatikus vörös gárdisták megsemmisítették. 1979-ben kezdhette újra munkáját a helyi múzeum alkalmazásában. A nü-su ()t írni és olvasni ekkoriban tanulta meg. 1982-ben könyvet is írt a régió kultúrájáról, és ebben egy teljes fejezetet szentelt a nü-su ()nak.
A nü-su () ma
szerkesztésA nü-su () írás tanulmányozása ma már nem csupán Kínára korlátozódik. A kínai szakemberekkel együttműködve egyre több nyugati kutató is bekapcsolódott a kínai egyetemeken, kutatóintézetekben az 1980-as évektől zajló projektekbe.
A helyi hatóságok igyekeznek kihasználni a nü-su () írás iránti érdeklődésből fakadó lehetőségeket. A 2000-es évek elején 80 ezer amerikai dollárért építettek fel egy kisebb múzeumot és iskolát Pumej ()ben, ahol a helybéli lányoknak tanítják az írást.
A turistáknak árult helyi ajándéktárgyakat is előszeretettel dekorálják nü-su () írással hímzett, kalligrafált szövegekkel.
Megjegyzések
szerkesztésHivatkozások
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ NatGeo 2004: National Geographic. „Nusu, a kínai nők titkos nyelve”. 2004.3.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés- World of Nushu: a nü-su () részletes története sok illusztrációval, angolul.
- 6-paragraph article (angolul)
- Nüshu (女书) (angolul)
- The secrets of nu-shu (angolul)
- The forbidden tongue (angolul)
- Chinese women lost for words (angolul)
- Nüshu dictionary (angolul)
