Nagy Kígyó-halom

A Nagy Kígyó-halom (Serpent Mound) egy 381 méter hosszú, 6 méter széles és 1,2 méter magas, lekerekített töltés.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Nagy Kígyó-halom
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Település	Adams megye
Elhelyezkedése
Nagy Kígyó-halom Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 39° 01′ 33″, ny. h. 83° 25′ 50″39.025858, -83.430444
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Kígyó-halom témájú médiaállományokat.

Fekvése és felépítése

Az Ohióban lévő Adams megyei Brush Creek fölött egy hatalmas szerpentin földmű kígyózik kanyarogva egy kiemelkedő hegygerinc meredek, erdős hegyoldalak és csupasz sziklák övezte csúcsa mentén. A Nagy Kígyó-halom egy letekeredő, és a földön hét széles hurokkal, valamint a farkán három lágyabb kunkorral továbbsikló kígyóra hasonlít. A földmű olyan hosszú, hogy csak a levegőből lehet teljesen áttekinteni. Az építkezés méretei arra utalnak, hogy az építők igen szervezettek és hatékonyak lehettek, mert bizonyára hatalmas közösségi erőfeszítést igényelt, annak a sok ezer tonnányi földnek a valószínűleg kosaranként történő felhalmozása, melyből megépült a képmás. Befejezése sok száz ember, sokéves munkáját vette igénybe.

A kígyó mintha egy nagy, ovális tárgyat tartana állkapcsai között, így felvetődött, hogy a földmű esetleg egy tojást evő kígyót ábrázol. A kígyók számos észak-amerikai bennszülött kultúrában játszanak fontos szerepet, és ez sok elméletet vetett fel a földmű jelentőségével kapcsolatban. Mégis, perdöntő bizonyíték hiányában, a Nagy Kígyó-halom céljával és szerepével kapcsolatos elgondolások spekulációk maradnak.

Története

Nem tudjuk, kik emelték ezt a monumentális földművet, de valószínűleg az Adena-kultúra (körülbelül Kr. e. 500 - Kr. u. 200) vagy a későbbi Ft. Ancient-kultúra műve. Bár magából a kígyóból nem került elő keltezhető műtárgy, de mindössze 122 méterre áll tőle egy biztosan az Adena-kultúrához kapcsolódó kúpos sírhalom. A halomépítés mind az Adena-, mind a későbbi Hopewell-kultúrára jellemző volt.

A földművet elsőként Ephraim George Squier és Edwin Hamilton Davis régészek mérték fel. Az adatokat 1848-ban az „Ancient Monuments of the Mississippi Valley” („A Mississippi-völgy ősi műemlékei”) című művükben írták le és készítettek metszetet a halomról. A felmérés a Washington D.C.-ben lévő Smithsonian Intézet megbízásából készült.

1886-ra a halmot csúnyán tönkretették a kincsvadászok és a nézelődők, de a talajerózió is megtette a maga hatását. Már-már úgy tűnt, hogy a műemlékből kukoricaföld lesz, mikor a Harvard Egyetem Peabody Múzeumának munkatársa, Frederic Ward Putnam megmentette és helyreállította a lelőhelyet.

A Nagy Kígyó-halmot 1900-ban állami parkká nyilvánították, és a látogatók számára egy kilátóhelyet létesítettek. A hivatalos védelem ellenére a műemléket ma egyrészt beruházási vállalkozók veszélyeztetik, akik gáttal kívánják elzárni a Brush Creek-et, majd mesterséges tavat, illetve lakótelepet akarnak létesíteni, másrészt olaj- és bányászati vállalatok gáz, olaj és urán után kutatva tennék tönkre a halmot.

Képek

• 
• 
  A halom metszete az „Ancient Monuments of the Mississippi Valley” című könyvben, melynek nyomtatását a Smithsonian Institution Press készítette el, 1848-ban