Niklaus Wirth (teljes nevénː Niklaus Emil Wirth, Winterthur, Svájc, 1934. február 15.) svájci professzor, egyetemi tanár, mérnök, matematikus, informatikus, a számítástudomány, azon belül a strukturált és az objektumorientált programozás egyik svájci úttörője, több magas szintű programozási nyelv kidolgozója.

Niklaus Wirth
1969-ben
1969-ben
Született 1934. február 15. (87 éves)
Winterthur, Svájc
Állampolgársága svájci
Nemzetisége svájci
Foglalkozása mérnök,
matematikus,
informatikus
Iskolái
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Computer History Museum fellow
  • IEEE Emanuel R. Piore Award (1983)
  • Turing-díj (1984)[1][2]
  • honorary doctorate at the Laval University (1987)[3]
  • Computer Pioneer Award (1987)
  • Marcel Benoist-díj (1989)
  • ACM Fellow (1994)[4]
  • a Masaryk Egyetem díszdoktora (1999)[5]
  • Programming Languages Achievement Award (2007)

Niklaus Wirth aláírása
Niklaus Wirth aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Niklaus Wirth témájú médiaállományokat.

A szakértők többségének véleménye szerint a tíz legfontosabb kutató egyike a számítástudomány eddigi történetében.

Aláírása a Programozás Modula-2-ben című könyvének dedikált példányán

Munkásságával párhuzamosan jelentős és sikeres erőfeszítéseket tett a számítástudomány, számítógép tudomány egyenrangú tudományként való elismertetése érdekében.

Élete, munkásságaSzerkesztés

A svájci Winterthurban született 1934. február 15-én Walter Wirth és Hedwig Keller fiaként.

1959-ben szerzett villamosmérnöki oklevelet a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (ETH Zürich, azaz Eidgenössische Technische Hochschule Zürich).

1960-ban a kanadai Laval Egyetemen szerzett oklevelet, majd Ford-ösztöndíjasként doktorátust 1963-ban a kaliforniai Berkeley Egyetemen (University of California, Berkeley).

1963-tól 1967-ig adjunktus volt a Stanford Egyetemen majd a Zürichi Egyetemen.

1968-ban már professzorként tért vissza a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolára, ahol 1999-ig, nyugállományba vonulásáig számítástudományt oktatott és kutatásokat folytatott.

Kutatásai ebben az időszakban olyan programozási nyelvek megalkotására irányult, amelyeknek nyelvi felépítése mintegy automatikusan kikényszerítik a szigorú típusosságot és a strukturált programozási technika alkalmazását a lehetséges programozási hibák lehető legminimálisabbra csökkentése érdekében.

Az első nyelv, amelyet kifejlesztett (Helmut Weberrel), az Euler volt. Az általa később megtervezett nyelvek alapjait vetette meg.

1968-ban kezdték el munkatársaival a Pascal programozási nyelv fejlesztését, és 1970-ben készült el a fordítóprogram első működőképes változata.

Ezt követően érdeklődése a csoportmunkát segítő, moduláris programozási nyelv megalkotása felé fordult. 1975-ben készült el a Modula, amely azonban nem terjedt el, és inkább kísérletinek tekinthető.

1976-1977, valamint 1984-1985 között a Xerox Palo Altó-i Kutató Központjában (PARC – Palo Alto Research Center) végzett kutatásokat. Itteni tapasztalatai alapján fordult a személyi számítógépek fejlesztése felé. 1977-1981 között fejlesztették ki a Lilith személyi számítógépet.

1979-ben készült el a Modula-2. Ez lett a Lilith operációs rendszeréhez mellékelt fordítóprogram.

Ő tervezte továbbá 1986-ban a Ceres számítógépet.

Ezt követően az objektumorientált programozási technika és nyelvi támogatása irányában végzett kutatásokat. 1988-ban készült el az Oberon nyelv.

MűveiSzerkesztés

  • Algoritmusok + Adatstruktúrák = Programok (Algorithms + Data Structures = Programs), Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 9631038580, fordította: Lehel Jenő
  • Programming in Modula-2, 1982
  • Kathleen Jensen – Niklaus Wirth: A PASCAL programozási nyelv – Felhasználói kézikönyv és a nyelv formális leírása, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 9631077357
  • Project Oberon, 1992
  • Compiler construction, 1996

MagyarulSzerkesztés

  • Algoritmusok+adatstruktúrák=programok; ford. Lehel Jenő; Műszaki, Bp., 1982
  • Kathleen Jensen–Niklaus Wirth: A PASCAL programozási nyelv. Felhasználói kézikönyv és a nyelv formális leírása; ford. Mikolás Zoltán; Műszaki, Bp., 1982
  • Kathleen Jensen–Niklaus Wirth: A PASCAL programozási nyelv. Felhasználói kézikönyv és a nyelv formális leírása az ISO Pascal szabvány szerint; 2. bőv. kiad.; Műszaki, Bp., 1988

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • 1983 – IEEE Emanuel R. Piore Díj
  • 1984 – ACM Turing-díj
  • 1988 – IEEE Computer Society, Computer Pioneer Díj
  • 1989 – IBM Europe Science and Technology Prize 1988
  • 1989 – Marcel Benoist Díj
  • 1992 – A Svájci Mérnöki Akadémia (Swiss Academy of Engineering) tagja
  • 1994 – Foreign Associate, US Academy of Engieering
  • 1996 – Pour le Merite rend (Orden Pour le Merite)
  • 1999 – SIGSOFT, Outstanding Research Award in Software Engineering
  • 1999 – Leonardo da Vinci Medal. Societe Europeenne pour la Formation des Ingenieurs (SEFI)
  • 2002 – Eduard-Rhein Technology-Prize, München
  • 2004 – Fellow of the Computer History Museum
  • 2007 – SIGPLAN Programming Languages Achievement Díj
 
2005-ben meghívottként az Ural State University-n

Díszdoktori címeiSzerkesztés

  • 1978 – York-i Egyetem (University of York, Nagy Britannia)
  • 1978 – Ecole Polytechnique Federale, Lausanne, Svájc
  • 1987 – Laval Egyetem (Laval University), Quebec, Kanada
  • 1993 – Linz-i Johannes Kepler Egyetem (Johannes Kepler Universitaet Linz, Ausztria)
  • 1996 – Novoszibirszki Egyetem (University of Novosibirsk), Oroszország
  • 1997 – The Open University, Nagy Britannia
  • 1998 – Pretoriai Egyetem (University of Pretoria), Dél-Afrikai Köztársaság
  • 1999 – Masaryk Egyetem (Masaryk University), Brno, Csehország

DokumentumfilmekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés