Fülöp-szigeteki héjabagoly
A Fülöp-szigeteki héjabagoly (Ninox philippensis) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ninox philippensis centralis alfajbeli példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ninox philippensis Bonaparte, 1855 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fülöp-szigeteki héjabagoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fülöp-szigeteki héjabagoly témájú kategóriát. |
RendszerezéseSzerkesztés
A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1855-ben.[3]
Korábban, eme szigetország összes szigetén élő héjabaglyát ebbe a fajba sorolták, mint alfajokat, azonban kutatások során többjüket leválasztották.[4]
AlfajaiSzerkesztés
ElőfordulásaSzerkesztés
A Fülöp-szigetek területén honos, az egyik endemikus madara. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi mangroveerdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[5]
MegjelenéseSzerkesztés
Testhosszúsága 20 centiméter.[6] A hím és tojó között alig van nemi kétalakúság. A madár barna tollazatát fehér foltozások tarkítják. Ebben a szigetvilágban az egyik legkisebb méretű bagolyfaj. Szemei fölött szemöldökszerű fehér tollak ülnek; a csőre fölött x-alakba rendeződve, bajuszszerű szintén fehér tollak vannak. Ennek a bagolyfajnak nincsenek „fülei”, azaz hiányoznak nála a fülnek tűnő felemelkedő tollak. Mindegyik alfajának a háti része barna; szárnyaik külső felén ovális, fehér foltokkal. Farktollai sötétbarnák, vékony, fehér csíkokkal. Fejének oldalai barnák, pofája fehéres. Hasi része világos, barna sávozással, mely a begynél sötétebb árnyalatba torkollik. Farktollainak belső fele fehér színű. A sárga lábait részben tollazat fedi. Csőre olajzöld.[7]
ÉletmódjaSzerkesztés
SzaporodásaSzerkesztés
A költési időszaka február környékén van. Fészkét faodvakba rakja.
Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- ↑ New Owl Species: Camiguin Hawk-Owl, Cebu Hawk-Owl Discovered In Philippines
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- ↑ a b Philippine Hawk-Owl (Ninox philippensis)'. Planetofbirds.com, 2011. szeptember 7. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 23.)
ForrásokSzerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luzon hawk-owl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információkSzerkesztés
- Kennedy, R.S., Gonzales P.C., Dickinson E.C., Miranda, Jr, H.C., Fisher T.H. (2000) A Guide to the Birds of the Philippines, Oxford University Press, Oxford.
- Gill, Frank; Donsker, David, eds. (2014). "Master List: IOC World Bird List – Owls". IOC World Bird List. International Ornithologists’ Union. doi:10.14344/IOC.ML.4.1. Retrieved 2014-04-06.
- Rasmussen, P. C., Allen, D. N. S., Collar, N. J., DeMeulemeester, B., Hutchinson, R. O., Jakosalem, P. G. C., Kennedy, R. S., Lambert, F. R., and L. M. Paguntalan. 2012. Vocal divergence and new species in the Philippine Hawk Owl Ninox philippensis complex. Forktail, 28: 16.
- Comptes Rendus Hebdomadaire des Séances de l'Académie des Sciences [Paris] 41 p. 655
