Wikipédia

Now I’m Here

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. október 31.

A Now I’m Here a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Sheer Heart Attack albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. A gitáros az együttes első amerikai turnéján (a Mott the Hoople előzenekaraként) egy Dungeon nevű szórakozóhelyen találkozott egy Peaches nevű lánnyal – a dal nagyjából ezt, és a közös turné élményeit meséli el, szó szerint említve a lányt és a Hoople-t is.[1] A turnét végül May hirtelen megbetegedése miatt kellett félbeszakítani. Miközben az együttes Londonban stúdiózott, addig a gitáros a kórházban lábadozott, és depresszióba esett: félt, hogy visszahúzza a zenekart, és hogy a többiek megválnak tőle. A kórházban töltött idő alatt írta meg többek közt ezt a dalt is, amelyet a felgyógyulása után rögzítettek.[2] A dal 4/4-es ütemű, D dúrban íródott, és viszonylag gyors, percenként 140-es a ritmusa.[3]

Queen
Now I'm Here
kislemez a(z) Sheer Heart Attack albumról
B-oldalLily of the Valley
Megjelent1975. január 17.
Formátum7"
Felvételek1974. július–szeptember
Trident Studios, Wessex Sound Studios, Rockfield Studios, AIR Studios; London, Anglia
StílusHard rock
Nyelvangol
Hossz4:10
KiadóEMI, Elektra
SzerzőBrian May
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
Queen-kronológia
Killer Queen/Flick of the Wrist
(1974)		Now I’m Here
(1975)		Bohemian Rhapsody
(1975)
A Sheer Heart Attack album dalai
Első oldal
  1. Brighton Rock
  2. Killer Queen
  3. Tenement Funster
  4. Flick of the Wrist
  5. Lily of the Valley
  6. Now I’m Here
Második oldal
  2. In the Lap of the Gods
  3. Stone Cold Crazy
  4. Dear Friends
  5. Misfire
  6. Bring Back That Leroy Brown
  7. She Makes Me (Stormtrooper in Stilettos)
  8. In the Lap of the Gods…Revisited
Borítóváltozatok
A magyar kiadás borítója
A magyar kiadás borítója
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

A fiatal Gary Langan segédkezett a felvételeknél, aki akkoriban a Sarm East Studiosban dolgozott hangmérnökasszisztensként. Elmondása szerint „a visszhangos, felelgetős énektéma úgy készült, hogy különböző sebességekre beállítva öt magnó szólt egyszerre, melyek hangja betöltötte az egész termet.”[4] A felvételen May zongorázott, Mercury pedig orgonán játszott.[2] Bizonyos helyen úgy manipulálták a gitárhangzást, hogy a szalagos felvevőt lelassították, majd a felvett hangot normál sebességgel rögzítették, így akár egy oktávval magasabb hangot tudtak elérni.[5] A gitárjáték nagyon hasonlított Chuck Berry stílusára, erre is céloz a dal végén a „Go, go, go, little queenie!” rész, utalva Berry „Little Queenie” című dalára.[6]

1975. január 17-én kislemezen is megjelent, a barátságos, humoros „Killer Queen” ellenpontjaként.[7] Az erőtejes hangzása miatt nem válhatott rádióslágerré, mégis a tizenegyedik helyet érte el az angol slágerlistán. A kritikusok jól fogadták, az NME az album egyik legjobb dalának tartotta,[8] a Melody Maker szerint „merészebb és egyszerűbb az előző kislemezeiknél […] erősen stilizált, és kissé elcsépelt, a dob és a kórusok kidolgozása teljes mértékben a Tommyt idézi”.[9] Donald A. Guarisco az AllMusic oldalán dicsérte a dalt: „nagyfeszültségű dal […] magányos, zakatoló gitárriffel, ami aztán tekerős rockban folytatódik, megfűszerezve a Queen kórusszerű énekharmóniáival, és szélvész erősségű gitárjátékkal a megfelelő pontokon".[10] 2005 márciusában a Q magazin „minden idők 100 legjobb gitárdala” listáján a 33. helyre került.[11]

A dal élőben 1974. október 31-én debütált Manchesterben. Az együttes fennállása során pár kivételtől eltekintve szinte minden koncertjükön előadták, beleértve a legutolsó, 1986-os előadásukat is. Jelentősen megváltoztatva adták elő élőben, énekes és hangszere improvizációkkal bővítették, majd az 1980-as években több darabra oszották, és összességében majd 15 percesre nyújtották.[12] 1984-től kezdve újra rövidebb változatban adták elő. Felkerült az 1979-es Live Killers, 1986-os Live Magic, valamint 1992-es Live at Wembley ’86 koncertalbumokra, valamint az együttes legtöbb koncertfilmjére. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten a Queen megmaradt tagjai a Def Leppard társaságában adták elő. May az 1992-1993-as szólóturnéján is játszotta, egy alkalommal történetesen Paul Rodgers, Joe Satriani és Steve Vai közreműködésével – de a Queen + Paul Rodgers turnékon nem adták elő. A dal legutolsó élő előadásán May és Roger Taylor, a Queen dobosa a Foo Fightersszel adta elő 1999. november 25-én.[13]

Közreműködők

szerkesztés

Hangszerek:

  • Roger Taylor: dob
  • John Deacon: basszusgitár
  • Brian May: elektromos gitár, zongora
  • Freddie Mercury: orgona

Kiadás és helyezések

szerkesztés

Helyezések

Év Ország Helyezés
1974 Brit kislemezlista[14] 11
1974 Ír slágerlista[15] 14
1974 Német kislemezlista[16] 25
1974 Holland kislemezlista[16] 29

7" kislemez (EMI 2256, Anglia)

  1. Now I'm Here – 4:10
  2. Lily of the Valley – 1:43

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Blake 2010, 150. o.
  2. ↑ a b Purvis 2007, 223. o.
  3. ↑ Digital Sheet Music – Queen Now I'm Here. musicnotes.com. (angolul) EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  4. ↑ Sutcliffe 2010, 40–41. o.
  5. ↑ May, Brian (1999. február). „Keep Your Riffs Alive”. Guitar World. 
  6. ↑ Blake 2010, 155. o.
  7. ↑ Brooks–Lupton 2009, 75. o.
  8. ↑ Blake 2010, 157. o.
  9. ↑ Irwin, Colin (1975. január 25.). „Earthy Queen on a winner”. Melody Maker. 
  10. ↑ Guarisco, Donald A.: Queen: Now I'm Here. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  11. ↑ (2005. március) „100 Greatest Guitar Tracks Ever!”. Q (224). 
  12. ↑ Purvis 2007, 223–224. o.
  13. ↑ Purvis 2007, 224. o.
  14. ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  15. ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  16. ↑ a b Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Now_I’m_Here&oldid=25420097”