Főmenü megnyitása
A 2011-es japán fukusimai nukleáris katasztrófa után a hatóságok lezárták az ország 54 atomerőművét. 2013-ban a fukusimai helyszín még mindig hevesen radioaktív volt, mintegy 160 000 evakuált még mindig ideiglenes helyeken lakott, több helyszínen pedig évszázadokig nem lehet mezőgazdasági termelést végezni. A bonyolult tisztási munka legalább 40 évig elhúzódik, és több milliárd dollárba kerül.[1][2]
A Kasivazaki-Kariva Atomerőmű, egy hét reaktorból álló japán atomerőmű, a világon a legnagyobb, melyet 2007-ben egy földrengés következtében 21 hónapra le kellett zárni.[3]

A nukleáris vagy radioaktív baleset a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség definíciója szerint „olyan esemény, mely jelentős következményekkel jár az emberek, a környezet vagy az infrastruktúrára tekintettel. Ide tartozik többek között minden sugárbetegség, a környezetbe kijutott magas ionizáló sugárzás vagy a reaktor védőburkának megolvadása.”[4] Elsődleges példák közé olyanok tartoznak, mikor a reaktormag megolvad, és jelentős radioaktivitás kerül a környezetbe. Ilyen volt az 1986-os csernobili atomkatasztrófa.[5]

A nukleáris balesetek hatásáról az első atomreaktor 1954-es üzembe helyezése óta viták folynak, és fontos szerepet játszanak a közvéleményben a nukleáris létesítményekkel kapcsolatos félelmek kialakulásában.[6] Idő közben olyan mérési technikát vezettek be, melyekkel csökkenteni lehet a balesetek esélyét, vagy minimalizálhatóak az ilyen katasztrófák során kikerülő radioaktív szennyezések mértéke. Az emberi hibafaktorral azonban mindig számolni kell, „balesetből pedig sokféle volt, eltérő hatással, köztük majdnem eltűnésekkel és katasztrófákkal.”[6][7] 2014-ig az atomerőművekben több mint 100 komoly atombaleset volt. Csernobil óta 57 baleset volt, az összes atomenergiával kapcsolatos baleset több mint 60%-ára pedig az USA-ban került sor.[8] komoly nukleáris balesetek közé tartozik a 2011-es fukusimai baleset, a csernobili katasztrófa, az 1979-es Three Mile-szigeti atomkatasztrófa és az 1961-es SL–1 baleset.[9] Azatomerőmű-balesetekben az életveszteségeken kívül olyan veszteségek is keletkezhetnek, melyek helyreállítása nagy anyagi áldozatokat emészt fel.[10]

Az atommeghajtású tengeralattjárók magtúlmelegedései és egyéb balesetei közé tartoznak a következők is: K–19 1961-ben, K–11 1965-ben, K–27 (1968)-ban, K–140 1968-ban, K–429 1970-bnen, K–222 1980-ban és K–431 1985-ben.[9][11][12] Súlyos radioaktív incidensnek számít a Kistim-katasztrófa, a Windscale-tűz, a Costa Rica-i atombaleset,[13] a zaragozai radioterápiás baleset,[14] a marokkói radiációs baleset,[15] a goiâniai baleset,[16] a mexióvárosi sugárbaleset, és egy thaiföldi radioterápiás egység balesete.[17]

Az IAEA üzemeltet egy olyan oldalt, melyen szerepelnek a legújabb balesetek.[18]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Richard Schiffman: Two years on, America hasn't learned lessons of Fukushima nuclear disaster. The Guardian, 2013. március 12.
  2. Martin Fackler. „Report Finds Japan Underestimated Tsunami Danger”, New York Times, 2011. június 1. 
  3. The European Parliament's Greens-EFA Group - The World Nuclear Industry Status Report 2007 p. 23. Archiválva 2008. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. Staff, IAEA, AEN/NEA. International Nuclear and Radiological Events Scale Users' Manual, 2008 Edition. Vienna, Austria: International Atomic Energy Agency, 184. o.. Hozzáférés ideje: 2010. július 26.  Archiválva 2011. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment. Boston, MA: Blackwell Publishing for the Annals of the New York Academy of Sciences (2009. november 14.). ISBN 978-1-57331-757-3. Hozzáférés ideje: 2016. június 11. 
  6. a b M.V. Ramana. Nuclear Power: Economic, Safety, Health, and Environmental Issues of Near-Term Technologies, Annual Review of Environment and Resources, 2009, 34, p. 136.
  7. Matthew Wald. „The Nuclear Ups and Downs of 2011”, New York Times, 2012. február 29. 
  8. Benjamin K. Sovacool. A Critical Evaluation of Nuclear Power and Renewable Electricity in Asia Journal of Contemporary Asia, Vol. 40, No. 3, August 2010, pp. 393–400.
  9. a b The Worst Nuclear Disasters”, TIME.com, 2009. március 25. 
  10. Gralla, Fabienne, Abson, David J., and Muller, Anders, P. et al. "Nuclear accidents call for transidsciplinary energy research", Sustainability Science, January 2015.
  11. Kristin Shrader-Frechette: Fukushima, Flawed Epistemology, and Black-Swan Events. Ethics, Policy and Environment, Vol. 14, No. 3, 2011. október 1.
  12. Johnston, Robert: Deadliest radiation accidents and other events causing radiation casualties. Database of Radiological Incidents and Related Events, 2007. szeptember 23.
  13. Gusev, Igor. Medical Management of Radiation Accidents, Second Edition (en nyelven). CRC Press (2001. március 28.). ISBN 9781420037197 
  14. Strengthening the Safety of Radiation Sources p. 15.
  15. NRC: Information Notice No. 85-57: Lost Iridium-192 Source Resulting in the Death of Eight Persons in Morocco
  16. The Radiological Accident in Goiania p. 2.
  17. Pallava Bagla. "Radiation Accident a 'Wake-Up Call' For India's Scientific Community" Science, Vol. 328, 7 May 2010, p. 679.
  18. IAEA Scientific and Technical Publications of Special Interest. www-pub.iaea.org . [2017. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 24.)