Ostreococcus
Az Ostreococcus a valódi zöldmoszatok Mamiellophyceae osztályának egysejtű kokkoid tagokból álló nemzetsége. A pikoplankton fontos, a szénciklusban központi szerepet betöltő tagjaiból áll.
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ostreococcus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ostreococcus témájú kategóriát. |
Történet
szerkesztésAz első tagot, az O. taurit 1994-ben fedezték fel a Thau-lagúna pikoplanktonjának vizsgálatakor Courties és Chretiennot-Dinet áramlási citometria révén.[1] A fotoszintetikus egysejtűek általában könnyen tanulmányozhatók így a sejtek által a napfény hasznosítására használt klorofill és más fluoroforok okozta autofluoreszcencia miatt, lehetővé téve e pigmentek festésmentes tanulmányozását. Az egyes pigmentek sejtenként megkülönböztethetők és azonosíthatók áramlási citometriával, lehetővé téve a mintában lévő különböző fajok kimutatását és az új fajok azonosítását.[2] Az O. taurit eleinte a Prasinophyceae osztályba helyezték a jellegzetes klorofillek, a Chlorophyceae osztályéihoz hasonló karotinoidok[1] és az ultraszerkezet miatt, ezt a 18S rDNS is megerősítette.[3] A 18S rDNS-szekvenálás alapján létrehozták az új Mamiellophyceae osztályt, benne az Ostreococcus fajokkal, és ezt a Bathycoccaceae családba helyezték.[4] A Mamiellophyceae az ökológiailag legsikeresebb fotoszintetikus eukarióta pikoplanktonok közt van tenger- és valószínűleg édesvízben is. Metagenomikai[5] és -DNS-elemzések[6] más Ostreococcus-fajokat is kimutattak. 4 fajt írtak le eddig, ezek az Ostreococcus tauri, az Ostreococcus lucimarinus,[7] az Ostreococcus mediterraneus[8] és az O sp. RCC809.[9]
Élőhely
szerkesztésAz O. lucimarinus mezotróf és partmenti vizekben él, az O. RCC809 az oligotróf óceánban.[10]
Sejtméretcsökkenés nélkül is megélhetnek alacsony vastartalmú helyeken egyes törzsek fotoszintetikus eszközeik és fehérjetartalmuk csökkentésével. Ennek oka azonban egyszerűen alacsony vastartalmuk.[11]
Igen gyorsan tud növekedni, jelentős virágzásait figyelték meg például Long Island és Kalifornia partjainál.[12]
Anatómia
szerkesztésA nemzetség tagja a legkisebb ismert szabadon élő eukarióta, melynek átlagos mérete 0,8 μm.[1] Ultraszerkezetük egyszerű: sejtfal nélküli gömbölyű sejtek 1 kloroplasztisszal, 1 mitokondriummal és 1 Golgi-készülékkel a sejtmag mellett.[1] A nemzetség 3 tagja genomja érhető el, ezek a 2006-ban közölt[12] és 2014-ben frissített[13] 13 Mbp-os O. tauri RCC4221-magigenom, az O. lucimarinus CCMP2514 magi genomja[7] és az RCC809 magi genomja.[9] E két Ostreococcus-faj anyagcsere-hálózatának vázlatát 2012-ben a KEGG-adatbázisból rekonstruálták, termodinamikailag meghatározták, kiegyensúlyozták és elemezték.[14]
Genetika
szerkesztésAz Ostreococcus tauri magi genomja 20 kromoszómából áll,[12] tömege 33 fg;[1] az Ostreococcus lucimarinusé 21 kromoszómából áll, CCE9901 törzse genomja 13 204 888 bp hosszú.[15]
Az Ostreococcus lucimarinus magi és mitokondriális genomja is az 1., míg ptDNS-e a 11. átírási táblázat szerint íródik át.[16]
Vírusok
szerkesztésAz Ostreococcus tauri-vírus 5-öt (OtV5) 2008-ban szekvenálták, ez a Phycodnaviridae csoportba tartozó litikus vírusok egyike.[17]
Modellszervezetként
szerkesztésAz Ostreococcus taurit már 1998-ban úgy írták le, hogy „jó lehetséges modellszervezet például sejtosztódás vagy genomszekvenálás tanulmányozására”.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e Courties C, Vaquer A, Troussellier M, Lautier J, Chrétiennot-Dinet MJ, Neveux J, Machado C, Claustre H (1994). „Smallest eukaryotic organism”. Nature 370 (255). DOI:10.1038/370255a0.
- ↑ Davey HM, Kell DB (1996). „Flow cytometry and cell sorting of heterogeneous microbial populations: The importance of single-cell analyses”. Microbiological Reviews 60 (4), 641–696. o.
- ↑ a b Courties C et al. (1998). „Phylogenetic analysis and genome size of Ostreococcus tauri (Chlorophyta, Prasinophyceae)”. J Phycol 34 (5), 844-849. o.
- ↑ Marin B, Melkonian M (2010). „Molecular phylogeny and classification of the Mamiellophyceae class. nov. (Chlorophyta) based on sequence comparisons of the nuclear- and plastid-encoded rRNA operons”. Protist 161 (2), 304–336. o. DOI:10.1016/j.protis.2009.10.002.
- ↑ Piganeau G, Moreau H (2007). „Screening the Sargasso Sea metagenome for data to investigate genome evolution in Ostreococcus”. Gene 406, 184–90. o. DOI:10.1016/j.gene.2007.09.015.
- ↑ Demir-Hilton E et al (2011). „Global distribution patterns of distinct clades of the photosynthetic picoeukaryote Ostreococcus”. ISME J 5 (7), 1095–1107. o. DOI:10.1038/ismej.2010.209.
- ↑ a b Palenik B et al.. „The tiny eukaryote Ostreococcus provides genomic insights into the paradox of plankton speciation”. Proc Natl Acad Sci U S A 104, 7705–7710. o. DOI:10.1073/pnas.0611046104.
- ↑ Subirana L et al. (2013). „Morphology, genome plasticity, and phylogeny in the genus ostreococcus reveal a cryptic species, O. mediterraneus sp. nov. (Mamiellales, Mamiellophyceae)”. Protist 164 (5), 643–659. o. DOI:10.1016/j.protis.2013.06.002.
- ↑ a b Home - Ostreococcus sp. RCC809
- ↑ Simmons MP, Sudek S, Monier A, Limardo AJ, Jimenez V, Perle CR, Elrod VA, Pennington JT, Worden AZ (2016. január 4.). „Abundance and Biogeography of Picoprasinophyte Ecotypes and Other Phytoplankton in the Eastern North Pacific Ocean”. Appl Environ Microbiol 82 (6), 1693–1705. o. DOI:10.1128/AEM.02730-15. PMID 26729718.
- ↑ Botebol H, Lelandais G, Six C, Lesuisse E, Meng A, Bittner L, Lecrom S, Sutak R, Lozano JC, Schatt P, Vergé V, Blain S, Bouget FY (2017. március 23.). „Acclimation of a low iron adapted Ostreococcus strain to iron limitation through cell biomass lowering”. Sci Rep 7, 327. o. DOI:10.1038/s41598-017-00216-6. PMID 28336917.
- ↑ a b c Derelle E et al. (2006). „Genome analysis of the smallest free-living eukaryote Ostreococcus tauri unveils many unique features”. Proc Natl Acad Sci U S A 103, 11647–52. o.
- ↑ Blanc-Mathieu R et al. (2014). „An improved genome of the model marine alga Ostreococcus tauri unfolds by assessing Illumina de novo assemblies”. BMC Genomics 15, 1103. o. DOI:10.1186/1471-2164-15-1103.
- ↑ Krumholz EW, Yang H, Weisenhorn P, Henry CS, Libourel IG (2012). „Genome-wide metabolic network reconstruction of the picoalga Ostreococcus”. Journal of Experimental Botany 63 (6), 2353-2362. o. DOI:10.1093/jxb/err407.
- ↑ Taxonomy - Ostreococcus lucimarinus (strain CCE9901). (Hozzáférés: 2024. július 26.)
- ↑ Ostreococcus sp. 'lucimarinus'. NCBI Taxonomy Browser . Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ. (Hozzáférés: 2024. július 26.)
- ↑ Derelle E, Ferraz C, Escande ML, Eychenié S, Cooke R, Piganeau G, Desdevises Y, Bellec L, Moreau H, Grimsley N (2008. május 28.). „Life-cycle and genome of OtV5, a large DNA virus of the pelagic marine unicellular green alga Ostreococcus tauri”. PLoS One 3 (5), e2250. o. DOI:10.1371/journal.pone.0002250. PMID 18509524.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Ostreococcus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.