A címertanban az osztóvonal a pajzsmező, esetleg a sisakdísz tagolására és a mesteralakok létrehozására szolgáló vonal. Ez lehet egyenes vonal és annak mindenféle változata, sőt ritka esetben különféle összetett ábrákkal végrehajtott pajzstagolás is. A nem egyenes osztóvonalakat összefoglalóan díszvonalnak nevezték és a középkori heraldikában rendkívül kedvelték. Ezen osztóvonalak tehát az alkalmi díszítési szándék és a rokoni heraldika lefektetett előírásainak eredményei lehetnek. Néha nemcsak a címerábrák, hanem az osztóvonalak is utalhatnak a címerviselő nevére, mint más beszélő címerek.

Egyenes osztóvonal; ez a szokványos és egyben a leggyakoribb osztóvonal; a címerleírásban nem nevezzük meg
Osztóvonalak Schmeitzelnél (1723): 41. lépcsős, 42. (kis) pikkelyes, 43. (nagy) pikkelyes, 44. hullámos, 45-46. íves, 47. golyós, 48. felhős, 49. vaskalapszerű, 50. csigavonal, 51. oroszlánfej oszt., 52. kereszt alakú oszt., 53. hársleveles, 54-55. lóhereoszt., 56-57. liliomos oszt.

Névváltozatok:
szegélyezvék, szegélyü ([szegély] Nagy Iván II. 124. l.), osztási vonal (Forgon 303. l., Orosz Ernő – az Almásy családnál), hasításvonal (speciális eset, Gudenus I. 226.)
Rövidítések

A szín-alakzat viszony törvényszerűségei alapján az osztóvonal a pajzsban létrehozhat mezőt, pajzstagolást és mesteralakot. A címerképeknek nem osztóvonalai, hanem körvonalai vannak.

A bonyolultabb vonalaknál nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy osztóvonalról (pajzstagolásról) vagy mesteralakról, esetleg címerképről van-e szó. Ebben a tekintetben segítségünkre lehet az, hogy az adott osztóvonal általában csak a pajzs két szélét érinti. Ha azonban az osztóvonal a pajzs legalább három oldalát érinti (mint például a süvegezett pajzs esetében), az már nagy valószínűséggel mesteralak és nem pajzstagolás.

Gatterer az osztóvonalon kívül megkülönböztet határolóvonalat is, melyek teljesen körülfogják az adott ábrát és nem érintik a pajzs szélét. (Tehát ezek nagyjából a címerképek körvonalainak felelnek meg.)

Az osztóvonal típusai

szerkesztés
 
Fodros, fűrészes és harántormós osztóvonalak az angol Fenwick Roll (1422-1461) címertekercsben

Az osztóvonalaknak különféle változatai vannak. Ezek részben a rokoni heraldika hatására jöhettek létre, a családon belüli címertörés kifejezésére. Például a keresztet, a harántpólyát stb. egyenes vonal helyett az angol heraldikában gyakran ábrázolták fodros vagy másféle vonallal a család mellékágainál, miközben a főág az eredeti egyenes osztóvonalat használta.

Az osztóvonalakat a nyúlványok jellegzetes alakja teszi egyedivé. Ezek száma és nagysága eltérő. Ha a nyúlványok nagyok, legfeljebb két-három fér el a pajzson, mint például a Szecsődy címerben, vagy csak egy fent és egy lent (pl. a medvefej osztóvonal esetében), illetve pusztán csak egy (pl. a lóherevonalnál). Ezért az azonos osztóvonalaknál megkülönböztetünk szokványos, kis és nagy változatokat. Ezeknek néha külön neve is van. A közepes általában 4-5 nyúlvánnyal rendelkezik (ilyen a hullámos pólyák többsége), a kicsinek 6-10 nyúlványa van. Az ennél több nyúlvány már nagyon ritka és nem is fordulhat elő mindenféle osztóvonalnál, valamint a túlságosan kicsi nyúlványok már nehezen lennének ábrázolhatók és értelmezhetők; végül a nagy osztóvonal-változat három vagy akár egyetlen nyúlványból is állhat.

 
Különféle fogas osztóvonalak nagyság szerint
 
Különféle osztóvonalak Spenernél

Az osztóvonalak csoportosíthatók az alakjuk és az irányuk szerint is. A leggyakoribb az egyenes osztóvonal. Ezt nem említjük a címerleírásban. Az osztóvonal iránya lehet vízszintes (derékvonal [Bárczay 62. l.]), függőleges (czölöpvonal [Bárczay 62. l.]), harántos (haránt osztóvonal [Bárczay 62. l.]) és balharántos. Tehát általában minden osztóvonal előfordulhat mind a négyféle irányban (néhány specifikus kivételtől eltekintve).

Idővel szinte beláthatatlan számú osztóvonal-típus alakult ki. A mesteralakoknál az osztóvonal lehet alul vagy felül, illetve elöl és hátul ugyanaz a vonal, de eltérő is. Ezek nevezéktana külön sémát követ. Azaz ha 1. az adott mesteralak osztóvonala mindkét oldalon ugyanolyan helyzetű, akkor például a pólya esetében kettősormós, kettősfogas stb. pólyáról van szó, 2. ha az osztóvonalak mintázata egymáshoz képest elcsúszik, ellenormós, ellenfogas stb. pólyáról beszélünk. Ha a mintázat csak az egyik oldalon görbe vonal, a másikon egyenes, akkor beszélhetünk például felül ormós vagy alul ormós pólyáról, illetve elöl és hátul ormós cölöpről, miközben az ellentétes oldal egyenes vonala magától értetődik és nem kell külön megnevezni a címerleírásban. Amennyiben az osztóvonal a mesteralak mindkét oldalán egymástól eltérő, azokat a saját nevükkel és a fent-lent, illetve az elöl-hátul kifejezések beiktatásával külön is meg kell említeni. Az ellen- előtaggal az is külön megnevezhető, ha ezek a mintázatok egymáshoz képest elcsúsztak, mint például ormós-ellenfogas pólya.

A mesteralak-osztóvonalak nevezéktana

szerkesztés

A tagolások nevezéktana

szerkesztés

A főbb osztóvonal-változatok

szerkesztés

Összetett és ritkább osztóvonal-változatok

szerkesztés

Különleges osztóvonalak

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

mesteralak, pajzstagolás, pólya