Osztóvonal

A címertanban az osztóvonal a pajzsmező, esetleg a sisakdísz tagolására és a mesteralakok létrehozására szolgáló vonal. Ez lehet egyenes vonal és annak mindenféle változata, sőt ritka esetben különféle összetett ábrákkal végrehajtott pajzstagolás is. A nem egyenes osztóvonalakat összefoglalóan díszvonalnak nevezték és a középkori heraldikában rendkívül kedvelték. Ezen osztóvonalak tehát az alkalmi díszítési szándék és a rokoni heraldika lefektetett előírásainak eredményei lehetnek. Néha nemcsak a címerábrák, hanem az osztóvonalak is utalhatnak a címerviselő nevére, mint más beszélő címerek.

Névváltozatok:
szegélyezvék, szegélyü ([szegély] Nagy Iván II. 124. l.), osztási vonal (Forgon 303. l., Orosz Ernő – az Almásy családnál), hasításvonal (speciális eset, Gudenus I. 226.)
Rövidítések

A szín-alakzat viszony törvényszerűségei alapján az osztóvonal a pajzsban létrehozhat mezőt, pajzstagolást és mesteralakot. A címerképeknek nem osztóvonalai, hanem körvonalai vannak.

A bonyolultabb vonalaknál nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy osztóvonalról (pajzstagolásról) vagy mesteralakról, esetleg címerképről van-e szó. Ebben a tekintetben segítségünkre lehet az, hogy az adott osztóvonal általában csak a pajzs két szélét érinti. Ha azonban az osztóvonal a pajzs legalább három oldalát érinti (mint például a süvegezett pajzs esetében), az már nagy valószínűséggel mesteralak és nem pajzstagolás.

Gatterer az osztóvonalon kívül megkülönböztet határolóvonalat is, melyek teljesen körülfogják az adott ábrát és nem érintik a pajzs szélét. (Tehát ezek nagyjából a címerképek körvonalainak felelnek meg.)

Az osztóvonal típusai Szerkesztés

Fodros, fűrészes és harántormós osztóvonalak az angol Fenwick Roll (1422-1461) címertekercsben

Az osztóvonalaknak különféle változatai vannak. Ezek részben a rokoni heraldika hatására jöhettek létre, a családon belüli címertörés kifejezésére. Például a keresztet, a harántpólyát stb. egyenes vonal helyett az angol heraldikában gyakran ábrázolták fodros vagy másféle vonallal a család mellékágainál, miközben a főág az eredeti egyenes osztóvonalat használta.

Az osztóvonalakat a nyúlványok jellegzetes alakja teszi egyedivé. Ezek száma és nagysága eltérő. Ha a nyúlványok nagyok, legfeljebb két-három fér el a pajzson, mint például a Szecsődy címerben, vagy csak egy fent és egy lent (pl. a medvefej osztóvonal esetében), illetve pusztán csak egy (pl. a lóherevonalnál). Ezért az azonos osztóvonalaknál megkülönböztetünk szokványos, kis és nagy változatokat. Ezeknek néha külön neve is van. A közepes általában 4-5 nyúlvánnyal rendelkezik (ilyen a hullámos pólyák többsége), a kicsinek 6-10 nyúlványa van. Az ennél több nyúlvány már nagyon ritka és nem is fordulhat elő mindenféle osztóvonalnál, valamint a túlságosan kicsi nyúlványok már nehezen lennének ábrázolhatók és értelmezhetők; végül a nagy osztóvonal-változat három vagy akár egyetlen nyúlványból is állhat.

Különféle fogas osztóvonalak nagyság szerint

Különféle osztóvonalak Spenernél

Az osztóvonalak csoportosíthatók az alakjuk és az irányuk szerint is. A leggyakoribb az egyenes osztóvonal. Ezt nem említjük a címerleírásban. Az osztóvonal iránya lehet vízszintes (derékvonal [Bárczay 62. l.]), függőleges (czölöpvonal [Bárczay 62. l.]), harántos (haránt osztóvonal [Bárczay 62. l.]) és balharántos. Tehát általában minden osztóvonal előfordulhat mind a négyféle irányban (néhány specifikus kivételtől eltekintve).

Idővel szinte beláthatatlan számú osztóvonal-típus alakult ki. A mesteralakoknál az osztóvonal lehet alul vagy felül, illetve elöl és hátul ugyanaz a vonal, de eltérő is. Ezek nevezéktana külön sémát követ. Azaz ha 1. az adott mesteralak osztóvonala mindkét oldalon ugyanolyan helyzetű, akkor például a pólya esetében kettősormós, kettősfogas stb. pólyáról van szó, 2. ha az osztóvonalak mintázata egymáshoz képest elcsúszik, ellenormós, ellenfogas stb. pólyáról beszélünk. Ha a mintázat csak az egyik oldalon görbe vonal, a másikon egyenes, akkor beszélhetünk például felül ormós vagy alul ormós pólyáról, illetve elöl és hátul ormós cölöpről, miközben az ellentétes oldal egyenes vonala magától értetődik és nem kell külön megnevezni a címerleírásban. Amennyiben az osztóvonal a mesteralak mindkét oldalán egymástól eltérő, azokat a saját nevükkel és a fent-lent, illetve az elöl-hátul kifejezések beiktatásával külön is meg kell említeni. Az ellen- előtaggal az is külön megnevezhető, ha ezek a mintázatok egymáshoz képest elcsúsztak, mint például ormós-ellenfogas pólya.

A mesteralak-osztóvonalak nevezéktana Szerkesztés

kettősormós (pólya)
ellenormós (pólya)
felül ormós (pólya)
alul ormós (pólya)
elöl ormós (cölöp)
hátul ormós (cölöp)
felül ormós (harántpólya)
alul ormós (harántpólya)
felül ormós (balharántpólya)
alul ormós (balharántpólya)

A tagolások nevezéktana Szerkesztés

ormósan vágott (az osztóvonal leírásánál először a vonal típusát [ormós], majd irányát [vágott] említjük)
ormósan hasított
ormósan harántolt
ormósan balharántolt
ormósan négyelt (mindkét osztóvonal ugyanolyan)
ormósan vágva négyelt (az egyenes osztóvonalat nem nevezzük meg, csak az attól eltérőt; ha pl. az ormós vonal lenne a függőleges és az egyenes a vízszintes, a neve ormósan hasítva négyelt lenne; ha mindkét osztóvonal másféle lenne, pl. vízszintesen ormós és függőlegesen fogas, a neve: ormósan vágva és fogasan hasítva négyelt

A főbb osztóvonal-változatok Szerkesztés

hullámos: a magyar heraldikában a leggyakoribb, általában a hullámos pólyánál alkalmazzák a folyók szimbólumaként; leggyakrabban mindkét oldalán hullámos
hullámos: a külföldi heraldikában néha különbséget tesznek a laposabb hullámos és a magasabb, halomszerű hullámos vonal között;
fodros (homorúan fodros): az angol heraldika egyik leggyakoribb osztóvonala, gyakran használják a család mellékágainál; legalább hat fodorból kell állnia, több esetén kis fodrososztásról van szó
pikkelyes (domborúan fodros), kis félkör alakú domborulatokból áll; Schmeitzel különféle nagyságú pikkelyosztásokat használ; van nagy és kis pikkelyosztás
(hármas) ívesosztás (háromszor ívelt): nagyobb domború ívekből áll
homorúan íves osztás: nagyobb homorú ívekből áll
domború osztás: (felfelé dongás) domború ívből áll
homorú osztás: homorú ívből áll
domború osztás a hasításnál
homorú osztás a hasításnál
domború osztás a harántvágásnál
domború osztás a balharántvágásnál
homorú osztás a harántvágásnál
homorú osztás a balharántvágásnál
lépcsőosztás: csak harántos osztóvonal lehet a harántvágásnál vagy balharántvágásnál; ismert pl. a lépcsős pólya is, de az nem tipikus osztóvonal, hanem a pólya megkülönböztető jegye
balharántos lépcsőosztás
sarkos: nagyobb fogakkal rendelkezik, mint a fűrészes vonal; legalább két csúccsal kell rendelkeznie, ha ugyanis csak egy csúcsa van, az már gallérozott pajzsnak vagy osztásnak számít; a csúcsok hegyesebb szöget is bezárhatnak; használatos pl. a sarkos pólya (avagy a fenti osztóvonal használata esetén a kettős szarufa)
gallérosztás: csak egyetlen csúcsa van; ha a csúcs magasabb, de nem éri el a pajzs tetejét, akkor ún. gallérozott mesteralakról vagy pajzstagolásról van szó; a csúcsával lefelé mutató osztóvonal a saruosztás
fűrészes: (fogas), derékszögű (vagy laposszögű) fogakból áll; ezek száma lehet több (ilyenkor a fogak kisebbek) vagy kevesebb (a fogak nagyobbak), de nem kevesebb négynél, ellenkező esetben ugyanis sarkos osztásról lenne szó; a fűrészes és a fogas egymás változatai; a fűrészes tulajdonképpen alacsony fogas vonal; van még kis, magas és néha ék alakú vonal
fogas: legalább két fogból áll; a fogak hegyesszögűek és a fűrészes osztásnál magasabbak, néha lehetnek nagyon magasak, akár a pajzsszélesség felénél is magasabbak; a fogak száma lehet több (kisebb fogak) és kevesebb (nagyobb fogak); farkasfogas (vagy sárkányfogas) osztásnak is nevezik, főleg akkor, ha a kisebb fogak sűrűbben követik egymást
lángnyelves: a fogas változata, ívelt (magas) hegyesszögű fogakból vagy lángnyelvekből áll; a lángnyelvek csúcsa nézhet felfelé, jobbra vagy balra
farkasfogas: ha a nyúlványok nem hajlanak meg többször is lángszerűen, hanem a Báthory címerhez hasonló íves vonalból állnak, az farkasfogosztásnak vagy sárkányfognak is nevezhető
ormós: legalább két ormóból áll; alapformájában az ormók szélessége és magassága, valamint a köztes tér szélessége megegyezik; van alacsony ormó, amikor az ormók magassága csak fele annyi, és van magas ormó, ha az ormók magassága kétszer akkora, mint a köztes tér
oszlopos: az ormós változata, magasabb, téglalap alakú nyúlványokból áll, az ormók magassága háromszor akkora, mint a köztes tér; az oszlopos vonal felül lehet hegyes, ez tulajdonképpen a magas vaskalaposztással egyezik meg

Összetett és ritkább osztóvonal-változatok Szerkesztés

lekerekített oszlopos: az oszlopos osztóvonal változata; a nyúlványok teteje le van kerekítve és gyakran maga az oszlopnyúlvány is íves; ez a minta a korai evettípusoknál fordul elő
Lekerekített végű oszlopevet bélés Plantagenet Gottfried köpenyén
vaskalaposztás: az evet mintázatánál használt vaskalapszerű vonalból áll; standard formájában szélessége nagyjából megegyezik a cölöpével, illetve pólyáéval (a pajzsszélesség, illetve -magasság 2/7-e), van magas és alacsony vaskalaposztás
kettősormó
közönséges fecskefarkas ormó
fecskefarkas ormó: ún. Ghibellin-oromzat
galléros fecskefarkas: az előbbi változata ferde vonalakkal
golyós (felhős): tulajdonképpen alacsony felhőosztás (a szokványos osztás szárai ennél hosszabbak), mivel azonban a felső íves vonal nem törik meg, ezért golyósnak nevezzük; a heraldikai felhős vonalhoz is alkalmazzák, ezért a külföldi heraldikában felhős osztásnak nevezik; a golyók a szokványos osztásnál nem nagyon gömbölyödnek ki az alsó nyúlványból; hasonló a hullámoshoz, de magasabb, mint a magas hullámos vonal
felhős osztás: felül kettős ívből áll, akárcsak a szokványos heraldikai felhős vonal, ezért kettős felhőosztásnak is nevezik; Schmeitzel is különbséget tesz a felhős és a golyós, mindkettőt a felhősosztás egy-egy típusához sorolja
(bal)harántormós (lenyesett): az ormós változata; a külföldi heraldikában gyakran alkalmazzák, általában a stilizált csonkolt faág ábrázolására; különbséget lehet tenni a harántormós és a balharántormós (lásd példánknál) osztóvonal között; az ormóshoz hasonlóan van alacsony, magas, illetve oszlopos harántormós vonal
harántfogas: a fűrészes egy változata, legalább hat fogból kell állnia; a felső sarkok iránya lefelé lehet harántos vagy balharántos; van szokványos és kis változata
széttolt
lépcső: mesteralakként is értelmezhető
villás
cölöpösen villás: az előbbi változata; a pajzsot kiszínezve mesteralakként is értelmezhető és ekkor külön neve is van
emelvényes; négyzet vagy téglalap alakú kitüremkedés van az osztóvonal közepén; ha egyetlen négyzet alakú kitüremkedés van középen, az az ormó
aknás, az osztóvonal közepén gödörszerű bemélyedés van
halmos
gödrös: az osztóvonal közepén gödörszerű bemélyedés van
tárcsaosztás: az osztóvonalon a dárdatartó-nyíláshoz hasonló bevágás van
pénzesosztás
holdosztás
csuklyás: harang alakú osztóvonal, főleg a pajzsfőnél használják a francia heraldikában
lépcsőzetes (lépcsős ormos)
keresztalakos
mankós: kis mankószerű nyúlványokból áll
meanderes: tulajdonképpen feles mankósvonal; van fordított alakja is; függőleges ábrázolásakor a meanderek vége mutat felfelé, de ennek is van fordított alakja, melynek neve fordított meanderes vonal(lal hasított pajzs)
fecskefarkas
lóhere alakú; ennek másféle (pl. egysoros) ábrázolásmódjai is lehetségesek
taréjos: tulajdonképpen a hullámos vonal egy változata; van ellentétes iránya is
ágasosztás
fenyőágosztás: 1949-ben vezették be a finn heraldikában; előfordul pl. Varpaisjärvi település címerében
színváltó fenyőágosztás
fenyőosztás, újkeletű osztóvonal

Különleges osztóvonalak Szerkesztés

hárslevél-osztás
liliomosztás: ennek másféle ábrázolása is lehetséges, egy-egy liliommal mindkét pajzsfélen
ellenliliomos vonal: néha ezt is az osztóvonalak közé sorolják
lóhereosztás
(kettős) lóhereosztás
(hármas, 2-1) lóhereosztás
keresztosztás Schmeitzelnél
csigaosztás
oroszlánfej osztóvonal Schmeitzelnél
medvefej (az osztóvonal már magát a címerábrát képezi)

Kapcsolódó szócikkek Szerkesztés

mesteralak, pajzstagolás, pólya