Osztrák sárkányfű

növényfaj

Az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) az árvacsalánfélék családjába tartozó, fokozottan veszélyeztetett növény.

Osztrák sárkányfű
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Asteridae
Rend: Ajakosvirágúak
Család: Árvacsalánfélék
Nemzetség: Dracocephalum
Tudományos név
Dracocephalum austriacum
L
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Osztrák sárkányfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák sárkányfű témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

 

Az osztrák sárkányfű 10–40 cm magas évelő növény, lágyszárú vagy félcserje. Hajtásai egyenesek felállóak vagy felegyenesednek, a levelek sűrűn helyezkednek el rajtuk. Szára szögletes, finoman gyapjas-szőrös. Alsó levelei épek, a felsők 3-7 szálkás csúcsú sallangra szeldeltek.

Május-júniusban virágzik. Virágzata füzért alkot. A kétoldalian szimmetrikus, ajakos virág eléggé nagy, 3,5–4 cm (ritkán 5) hosszú. Szirmai lilák (sötét ibolyaszínűek), kívül molyhosak. A kitáguló cső alakú párta ferdén felfelé áll, a felső ajka boltozatos, széle kicsípett.

Termése 3 mm-es, barna makkocska. Kromoszómaszáma 2n=14.

Magyarországon még egy sárkányfű-faj fordul elő, az északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana), de az kopasz vagy alig szőrös, levelei nem szálkás hegyűek és virága ritkán haladja meg a 2 cm-t.

Elterjedése szerkesztés

Elterjedési területe viszonylag nagy, a Pireneusok keleti részétől az Alpokon és Kárpátokon keresztül egészen a Kaukázusig terjed, de nincsenek nagy összefüggő populációi, állományai helyiek, szigetszerűek. Magyarországon korábban tíz állományát tartották nyilván, ebből kilenc mára kipusztult, csak az Aggteleki-karszton fordul még elő, ahol nyolc helyről ismert. Élőhelyét, a Szőlősardó melletti Zabanyik-hegyet kiemelten ezen faj megőrzése miatt nyilvánították védetté.[1]

Életmódja szerkesztés

 

Mészkősziklagyepekben, sziklafüves hegyoldalakon, sztyeppréteken és homokpusztagyepekben fordul elő. Fényigényes, a meleg, meszes talajt kedveli. Április első felében hajt ki, majd május-júniusban virágzik, jellemzően május közepén. Kedvezőtlen időjárás esetén a szára elszárad, csak alsó rügyei maradnak meg. A kikelése utáni első évben csak rendkívüli esetben virágzik, többnyire csak szárat fejleszt és növekszik. Virágzásra a második vagy harmadik évben kerül sor először. Rovarok, elsősorban poszméhek porozzák be. Megfigyelték, hogy az idősebb poszméhek, nem bújnak be a virágba, hanem azt alul kirágva jutnak a nektárhoz. Termése júniusban érik, de a benne lévő négy magból többnyire csak 1-2 csíraképes. Inkább vegetatívan szaporodik, sarjtelepeit ősz elején fejleszti.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.[2]

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. Kft, Wolters Kluwer Hungary: 131/2011. (XII. 21.) VM rendelet a Zabanyik-hegy természetvédelmi terület létesítéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye (angol nyelven). net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  2. A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. www.termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2020. július 30.)