Az oversharing, vagyis a ’túlzott megosztás’ az a folyamat, amelyben az egyének a szokásos társadalmi standardnál nagyobb mennyiségű információt osztanak meg.

A megosztás a közösségi média központi fogalma, szinte szinonimája a web2-es világban való részvételnek. Ennek a folyamatnak elsődleges megnyilvánulása az online térben figyelhető meg, elsősorban a közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Instagram, különböző blogok és mikroblogok, kommentszekciók stb.) A felhasználók a megosztások segítségével közvetítik ismerőseik felé ízlésüket, véleményüket és életvitelüket. A megosztott információk különbözőek lehetnek: napi több selfie, vagy hangulat kommunikálása, lehet gasztrofotó, állatokról készült képek, vagy akár fontosnak tartott idézetek. A különböző megjelenési formák közös vonása, hogy ezek az információk gyakran kevés relevanciát hordoznak mások számára, gyakran még a megosztó számára is. Tulajdonképpen olyan információk ezek, amelyeket jó eséllyel elfelejtene a megosztó, viszont az oversharing révén digitális lábnyomként megmarad. Fontos megjegyezni, hogy nincs társadalmi konszenzus a megosztott tartalom mennyiségének elfogadhatóságáról, illetve kultúránként az egyéni viszonyulás mértéke eltérő lehet. Mivel nincsen objektív mérce, nem lehet pontosan meghúzni az elfogadható és a túlzásba vitel határát, így minden esetben a megosztó és az olvasó dönti el az közölt információ relevanciáját. Ez általában olyan formában jelenik meg, hogy mindenki ismer legalább egy túlzott megosztót, de önmagát senki nem tartja annak. A térbeli különbségeken kívül fontos, hogy a kérdéskör egy másik dimenziójáról is említést tegyünk: az időbeli eltérésesekről. Például hogyha kb. 8-10 évvel ezelőtti MySpace oldalakat néznénk, ott még kirívónak tűnne az, hogyha azzal találkoznánk, hogyha egy nap alatt valaki két selfie-t osztott meg magáról. Akkor ez még narcisztikusnak hatott, viszont manapság ez már korántsem szokatlan. A skála másik oldala még nyitott, kérdéses, hogy ez a folyamat a tudatosabb internethasználattal normalizálódik, vagy tovább fokozódik.

Pszichológiai háttér szerkesztés

A jelenség pszichológiai hátterében több tényező is állhat. Az utóbbi években zajlott szociálpszichológiai kutatások szerint jobban kedveljük azokat, akik több információt megosztanak magukról.[1] Emellett egyfajta trendkövetés tanúi is lehetünk: a közösségi oldalak igyekeznek saját felhasználóikat arra ösztönözni, hogy még gyakrabban és még többet érintkezzenek egymással az ő szolgáltatásuk keretében. Ezenkívül a médiában gyakran találkozunk azzal a vélekedéssel, hogy az oversharer-ek, azaz a ’túlzott megosztók’ között nagy számmal vannak olyanok, akik saját nyugtalanságukat, vagy magányukat és aggodalmaikat igyekeznek kompenzálni azzal, hogy kapcsolataikat gyakori és személyes információk megosztásával tartsák fenn.[2]

Ujhelyi Adrienn kutatásai szerint jobban megérthetjük a jelenséget, ha azokra a tényezőkre koncentrálunk, melyek elősegítik a megosztást, tehát arra inspirálnak bennünket, hogy hosszabb-rövidebb ideig több dolgot osszunk meg, mint szoktunk. Ilyen tényezők lehetnek: 

  • egyes személyiségvonások (például nárcizmus)
  • bizonyos események, akár magán, akár össztársadalmi jellegűek
  • és nyilvánvalóan befolyásolja viselkedésünket, hogy milyen szükségletünket elégíti ki a posztolás.

Az oversharing veszélyei szerkesztés

Az oversharing több veszélyt jelent a közösségi média felhasználói számára. Elsősorban a fiatalok és az időskorúakat érinti leginkább. Fontos megjegyezni, hogy a fiatalokon belül a nők nagyobb arányban szenvednek az oversharing következményeitől.[3] Az oversharing vezethet túlzott kitárulkozáshoz, elszigetelődéshez, vagy akár online inzultushoz is. Arról, hogy hogyan lehetséges kiszűrni, hogy melyik információk érdemesek arra, hogy megosszuk egymással, Brian A. Jackson értekezett.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://mipszi.hu/cikk/151210-tulzott-onfeltaras-facebookon Ujhelyi Adrienn tudományos népszerűsítő cikke: Túlzott önfeltárás a Facebookon. Mindennapi pszichológia 2015:6.
  2. http://www.wsj.com/articles/SB10001424127887323826804578466831263674230 Elisbeth Berstein cikke a Wall Street Journal hasábjain: Thank you for not sharing.
  3. http://www.ijello.org/Volume11/IJELLv11p047-066Buzzetto1666.pdf Buzzetto-More, Nicole; Johnson, Robert; Elobaid, Muna: Communicating and Sharing in the Semantic Web: An Examination of Social Media Risks, Consequences, and Attitudinal Awareness Interdisciplinary Journal of e-Skills and Lifelong Learning, v11, 2015. (p. 61)
  4. http://www.rand.org/content/dam/rand/pubs/research_reports/RR300/RR380/RAND_RR380.pdf Brian. A Jackson: How Do We Know What Information Sharing Is Really Worth? Exploring Methodologies to Measure the Value of Information Sharing and Fusion Efforts. 2014.