Főmenü megnyitása

Pál Gábor

(1883-1968) erdélyi magyar publicista.

Bethlenfalvi Pál Gábor (Csíkvárdotfalva, 1883. február 7.Csíksomlyó, 1968. október 21.) erdélyi magyar publicista.

Pál Gábor
Született 1883. február 7.
Elhunyt 1968. október 21. (85 évesen)
Csíksomlyó
Foglalkozása politikus

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit a csíksomlyói és a kolozsvári római katolikus gimnáziumban végezte (1900), a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1905), majd a marosvásárhelyi Királyi Táblán nyert ügyvédi képesítést (1908). Az első világháborúban mint önkéntes népfölkelő vett részt, súlyosan megsebesült (1917). Harctéri levelei a Csíki Lapokban jelentek meg. Szerepe volt az ún. csucsai paktum (1923) megkötésében, amely a kisebbségivé vált erdélyi magyarság jogainak helyreállítását ígérte. Az OMP székelyudvarhelyi nagygyűlésén (1928) beválasztották az elnöki tanácsba, s javaslatára az erdélyi magyarság panaszait a Nemzetek Szövetsége elé vitték. Szenátorrá választása után erről a posztról vívta harcát a Csíki Magánjavak önkényes kisajátítása s a magyar oktatás korlátozása ellen egészen az OMP feloszlatásáig. László Dezsővel és Györgypál Domokossal együtt ő képviselte a Csíki Magánjavakat a Népszövetség indíttatására folyt román-magyar tárgyalásokon. A bécsi döntés után a magyar országgyűlés behívott képviselője. 1944 őszétől haláláig súlyos betegen visszavonultan élt Csíksomlyón.

MunkásságaSzerkesztés

Mint politikai közíró a kolozsvári Ellenzék vasárnapi mellékletében A magyar kisebbségi politika eredményességének akadályai című sorozatával jelentkezett (1922), a lugosi Magyar Kisebbségben több átfogó tanulmányt közölt: A székelyföldi közbirtok és az agrárreform (1923/2, 3); Készülődés a közbirtokosságok és úrbéri birtokosságok reformjára (1928/4, 5, 6); A kisebbségi egyezmény és a magyar kisebbség (1928/17); A konkordátum és a katolikus magyarság (1928/18); ez utóbbi kapcsán Gyárfás Elemérrel is vitába keveredett a román állam és a Szentszék között megkötött konkordátum kérdésében. Életrajzát a bécsi döntés után a magyar országgyűlésbe történt behívása alkalmából a Magyar Kisebbség közölte (1940/20).

ForrásSzerkesztés