Püton
Püton Dél-Itáliában, Paestumban, vörösalakos technikával alkotó görög vázafestő volt. Szignált vázái miatt egyike a kevés név szerint is ismert ókori vázafestőnek. Pontos születési és halálozási dátuma nem meghatározható, munkássága az i. e. 4. század második felére tehető.
| Püton | |
 | |
| Ünnepségről hazatérő phülax-színész | |
| Született | i. e. 4. század |
| Meghalt | i. e. 4. század |
| Alkotott | i. e. 4. század második fele |
| Nemzetisége | Görög |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Püton témájú médiaállományokat. | |
Püton Aszteasz mellett egyike volt a paestumi vázafestő központ két kiemelkedő alkotójának. Valamennyivel fiatalabb lehetett nála és szoros munkakapcsolatban álltak.[1] Ábrázolásmódjára olyan erősen hatott Aszteasz munkássága, hogy időnként nehéz elkülöníteni kettőjük alkotásait, főleg amikor egyszerűbb, kisebb méretű edényekről van szó.[1]
Elképzelhető, hogy egy edénycsoport amit korábban az Altavilla-festőnek tulajdonítottak igazából Püton korai vázái közé tartozik.[1] A hátoldalukon lévő himatiát viselő fiatal férfialakok ruhaszegélye melletti pontsor érezhetően különbözik Aszteasz stílusától és Püton jellegzetes ábrázolásmódjává válik az edények hátoldalán.
Két szignált vázája ismert, az úgynevezett Alkméné-kratér és egy Agropoliból előkerült nyakamfora Heléna születésével.[1] Az Alkméné-kratér szinpadias jelenetét valószínűleg Euripidész egyik drámája ihlette. A Heléna születését ábrázoló edény jellegzetessége a görög művészetben nagyon ritkán megjelenő Phoebe (Heléna testvére) a kép felső sávjában.[1] Mindkét ábrázolás kicsit nehézkesebb a kisebb edényein láthatóknál, ez főleg bonyolultabb mitológiai témáira jellemző.
Vázái hátoldalán legtöbbször Dionüszosz-jelenetet ábrázolt, esetleg egy szirént vagy női fejet Aszteasz vázáihoz hasonlóan félalakokkal az edények nyakán.[1] Szignálatlan alkotásai közül négy sorolható ebbe a csoportba. További munkái közül az úgynevezett Oresztész-kratéren a jelenet túlzsúfolt, a rajta lévő figurákat meglehetősen ügyetlenül helyezte el. Kiegyensúlyozottabb kompozíciói többször is lakomákat ábrázolnak.
Leggyakrabban harang-kratéreket díszített. Majdnem mindegyikre két alakot festett, legtöbbször Dionüszoszt és egy követőjét, egy phülax-színészt, esetleg Pán istent. A phülax-színészek dél-itáliai területeken meghonosodott egyfajta burleszk előadások szereplői voltak akik kifigurázták a mitológiai jeleneteket. Kivételnek tekinthető Odüsszeusz és a szirének ábrázolása és ez az egyetlen olyan ismert vázája ahol a figurák nem palmetta keretben láthatók.[2] Hátoldalukon két Püton jellegzetes stílusában megrajzolt himatiát viselő férfialak jelenik meg. Ezek a képek kiegyensúlyozottabbak mint monumentális ábrázolásai. Egyik vázáján egy áldozatot bemutató nőalak látható, ez a képtípus campaniában elterjedtebb viszont a paestumi műhelyek munkáin nagyon ritkán fordul elő.[2] Ehhez a kevésbé ambiciózus edénycsoporthoz tartozik még néhány nyakamfora némelyiken mitológiai jelenettel. Pütonhoz köthető ezen kívül számos kisméretű harang-kratér, mindkét oldalán egy-egy figurával. Ezek nem kiemelkedő alkotások, egyik oldalukon általában Dionüszosz jelenik meg. Kivételt képez egy ünnepségről hazafutó, fején megrakott tálcát egyensúlyozó phülax-színészt ábrázoló kép.[2]
Aszteasz és Püton műhelyében számos kisebb jelentőségű vázafestő is dolgozott akik igyekeztek utánozni a két mester ábrázolásmódját.[2] Karrierjük későbbi szakaszában dolgoztak együtt a műhely másik két jelentős mesterével az Aphrodité-festővel, akinek munkáin először jelenik meg az apuliai hatás a paestumi vázafestészetben, valamint A bostoni Oresztész festőjével.[3]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Trendall, A. D. Red figure vases of South Italy and Sicily. London, UK: Thames and Hudson (1989). ISBN 0-500-20225-7
- Sarti, Susanna (szerk.). Görög művészet (A művészet története 16/3). Budapest: Corvina Kiadó (2007). ISBN 978-963-13-5654-0
- John, Boardman. Görög művészet (A művészet világa). Budapest: Glória Kiadó (2006). ISBN 963-9587-22-2