A panamaszövet nevét a szövetek kötéstanában ismert panamakötésről kapta. (Az elnevezésnek nincs köze Panamához mint országhoz.) Ennek jellegzetessége, hogy a lánc- és vetülékfonalak mindig párosával keresztezik egymást, azonosan kötnek, és így kiskockás mintázatot adnak. Finomabb pamut- vagy selyemfonalakból készítve fehérnemű- és inganyag, vastagabb gyapjúfonalakból gyártva férfi- és női ruhaanyagnak használják. Alkalmazzák hímzési alapszövet gyanánt is. Ennek a kötésmódnak jellegzetes alkalmazási területe a szalmakalapok (panamakalapok) készítése is, mert viszonylag laza szerkezete miatt jól szellőzik.[1][2]

Panamakötésű szövet szerkezete
  1. Hajós István. Textíliák kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1959) 
  2. Alfons Hofer. Textil. und Modelexikon Band 2. Deutscher Fachverlag, Frankfurt am Main (1979)