Sörtés dücskőgomba

gombafaj
(Panus rudis szócikkből átirányítva)

A sörtés dücskőgomba (Panus rudis) a likacsosgombafélék családjába tartozó, kozmopolita elterjedésű, korhadó faanyagon élő, nem ehető gombafaj.

Sörtés dücskőgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Polyporales
Család: Polyporaceae
Nemzetség: Panus
Tudományos név
Panus rudis
Szinonimák

PLentinus strigosus
Panus neostrigosus

Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörtés dücskőgomba témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A sörtés dücskőgomba kalapja 2–6 cm széles; alakja fiatalon domború, széle erősen begöngyölt; majd benyomottá, esetleg féloldalas kagyló alakúvá, konzolossá válik, de lehet szabálytalan rozetta formájú is. Felületén sűrűn borítják az 1–2 mm hosszú sörték. Színe fiatalon sokszor lilás hússzínű, de hamarosan vörösbarnára, rózsaszínes-barnásra vagy világosbarnára fakul.

Húsa szívós, rostos; színe fehér, sérülésre nem változik. Szaga nem jellegzetes, íze keserű.

Sűrű lemezei lefutók, a féllemezek gyakoriak. Színük fiatalon lilás lehet, de hamarosan kifehérednek; idősen halványbarnásak.

Tönkje 1–2 cm magas és max. 1 cm vastag. Elhelyezkedése gyakran excentrikus vagy féloldalas. Töve kissé megvastagodott. Felszíne sűrűn szőrös. Színe a kalapéval egyezik vagy halványabb.

Spórapora fehér. Spórája megnyúlt ellipszoid vagy henger formájú, sima, inamiloid, mérete 4–5,5 x 1,5–2 µm.

Hasonló fajok szerkesztés

A lilás dücskőgomba hasonlít hozzá, de az inkább pikkelyes, mint szőrös.

A sörtés dücskőgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
 
Életmód
Tráma
Spórapor
 
szaprotróf
 
lemezes
 
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
 
benyomott
 
vagy excentrikus
 
lefutók
 
csupasz

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Kozmopolita faj, de inkább a meleg (trópusi, szubtrópusi, mediterrán) éghajlatú vidékeken él. Európában délen gyakori, ritkábban Közép-Európában is megtalálható. .

Lombos fák elhalt törzsén, tuskóján, ágain él. Májusban kezd teremni, a termőtestek késő őszig fejlődnek, majd kissé összeszikkadva áttelel. Kedveli a meleg, napos termőhelyeket. Jól tűri a szárazságot, mert egyrészt a fa nedvességtartalmát felhasználja, másrészt szöszös, filces kalapja jól megtartja a nedvességet.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés