Parasztlakodalom

A Parasztlakodalom Id. Pieter Bruegel egyik legsikeresebb emberi életképe 1568-ból. A zsánerkép színei vidámak, a részletek gondosan kidolgozottak, sajnos ez a reprodukciókon kevéssé követhető.

Parasztlakodalom (Bauernhochzeit)
Művész	Id. Pieter Bruegel (1568)
Típus	olaj, tölgyfatábla
Műfaj	zsánerkép
Mozgalom	Northern Renaissance
Magasság	124 cm
Szélesség	164 cm
Múzeum	Bécsi Szépművészeti Múzeum
Gyűjtemény	Bécsi Szépművészeti Múzeum
Település	Bécs
Katalógusszám	21 (The Most Famous Paintings of the World)
Anyag	olajfesték tölgy
A Wikimédia Commons tartalmaz Parasztlakodalom témájú médiaállományokat.

A lakodalmat csűrben tartják, a háttérben láthatjuk is a magasra halmozott sárga szalmát. A kép központi alakja, a menyasszony mögé sötétzöld posztót feszítettek ki, a feje fölé pedig egy koronaféleséget helyeztek el. A menyasszony nyugodtan üldögél összekulcsolt kézzel, ostoba arcán a teljes elégedettség bamba mosolya tükröződik. A menyasszony mellett ülő idős hölgy valószínű, hogy az anyja, a támlás székben ülő idős férfi pedig az atyja. A menyasszonytól hátrébb a mohón kanalazó fiatal férfi a vőlegény. Az asztalnál ülő egész társaság teljességgel az evéssel foglalkozik, nyilván a lakoma kezdetén tartanak.

A kép bal oldalán sört töltöget egy férfi, jó néhány korsó már kiürült, azok a kosárban vannak összehalmozva. Az előtérben két férfi tíz tányér pástétomféleséget hord körül, az egyik vendég segédkezik a tányérok továbbadásában. Egészen hátul, a bejáratnál nagy tömeg próbál beljebb jutni, s a padon asztalnál étkezők mögött állnak a muzsikusok, egyikük, a kép előteréhez legközelebb álló mintegy tehetetlenül szemléli a felhordott ételeket.

Az asztal jobb sarkánál egy barátot és a helyi községi elöljárót látjuk beszélgetésbe mélyedve. Van még egy külön kedves színfolt a képen, az előtérben egy kisgyermek üldögél óriási sapkával a fején és tökéletesen elmerül annak a finom csemegének a nyalogatásában, amelyre valamilyen módon szert tett, az ártatlan mohóság pillanatát rögzítette a festő.

A kép bő anekdotázó kedvvel adja elő a pillanat történéseit, de a sok szellemes megfigyelésnél is fontosabb az a mély benyomásunk, amellyel Bruegel kompozícióteremtő képessége hat ránk. A számos ember és jelenet felvonultatása közepette Bruegel képe sem nem zavaros, sem nem túlzsúfolt. Bruegel a háttérbe nyúló asztallal és a figurák mozdulatainak gondos megkomponálásával a csűr ajtajában tolongó tömegről az előtér két étellel megrakott tányérokat felszolgáló emberéig vezeti tekintetünket, s onnan újból visszairányítja a tálak szétosztásában segítő vendég mozdulatával a vigyorgó menyasszony kicsiny, ám mégis központi figurájára.

A kép jeleneteiből

• 
  Az éhes muzsikus (részlet)
• 
  A sörosztó férfi (részlet)
• 
  A Parasztlakodalom központi része (részlet)
• 
  A barát és a helyi vezető (lehet, hogy ez önarckép) párbeszéde (részlet)
• 
  A boldog mohósággal nyalakodó gyermek (részlet)

Források

• E. H. Gombrich: A művészet története. Budapest : Glória Kiadó, 2002. Parasztlakodalom lásd 382-383. p. ISBN 963 9283 64 9
• A művészet története: az érett reneszánsz. Budapest : Corvina, 1986. Parasztlakodalom lásd 261. p. ISBN 963 13 2250 5