Parti rákásztyúk
A parti rákásztyúk (Esacus magnirostris) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az ugartyúkfélék (Burhinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Parti rákásztyúk | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Esacus magnirostris Vieillot, 1818 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
A világoszöld az elterjedési területe,
a sötétzöld az Esacus recurvirostris | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Parti rákásztyúk témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Parti rákásztyúk témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1818-ban, az Oedicnemus nembe Oedicnemus magnirostris néven.[3] Egyes szervezetek a Burhinus nembe sorolják Burhinus magnirostris néven.[4]
Előfordulása
szerkesztésDélkelet-Ázsiában, Melanéziában és Ausztrália területén honos. A természetes élőhelye sziklás tengerpartok, sós lagúnák és mocsarak. Állandó nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 51-57 centiméter, a hím testtömege 870-1130 gramm, a tojóé 980-1020 gramm.[3] Fekete fején fehér szemsávja, szürke szárnyán két fehér szárnycsíkja van.
Életmód
szerkesztésFőleg rákokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
szerkesztésRejtett helyen mélyedést kapar, ide rakja tojásait.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont kicsi és csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. november 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 19.)