Főmenü megnyitása

Bonyhádi Perczel Dénes (Debrecen, 1929. február 18.Budapest, 2013. november 17.) budapesti építész, festő és grafikus, a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) alkalmazottja, több magyarországi templom és templombelső tervezője.

Perczel Dénes
Született 1929
Budapest
Elhunyt 2013. november 24. (83-84 évesen)
Sírhely Alexandriai Szent Katalin-templom

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, bonyhádi Perczel Miklós (1882-1969) filmoperatőr és fényképész, aki feleségével, Barna Margittal (1904-1965) együtt saját műtermet működtetett Debrecenben.[1] Apai nagyszülei bonyhádi Perczel Dénes (1853-1933), tábornok, a Ferenc József rend lovagja, és remmingsheimi Hipp Flóra (1864-1953) úrnő voltak. Apai dédszülei, bonyhádi dr. Perczel Béla (1819-1888) jogász, a Kúria elnöke, szabadelvű párti politikus, miniszter, és boronkai és nezettei Boronkay Elvira (1827-1894) voltak. Perczel Bélának az egyik fivére, bonyhádi lovag Perczel Mór (1811-1899) 1848-49-es honvédtábornok volt.

Perczel Dénes 1939-től a debreceni piarista gimnázium diákja volt nyolc éven át. 1947-ben kitüntetéssel érettségizett. Osztályfőnökei Gulyás István (I-III.), Sulhan György (IV.), Vass Péter (V.) és Török Jenő (VI-VIII. osztály) voltak. Érettségi után a Műegyetemen szerzett építész diplomát, és 1952-ben a Debreceni Tervező Irodában kapott munkát. Ezután felvételt nyert a Magyar Építőművész Szövetség budapesti mesteriskolájába, majd azt elvégezve, 1959-től a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) dolgozott. Számos nagyobb beruházás tervezésében vett rész Magyarországon és az NDK-ban. 1969 és 1973 között négy évet töltött Algériában, ahol egyetemi, kórházi és minisztériumi épületek tervezésén dolgozott.

Hazatérését követően számos kisebb egyházi építkezés tervezője volt a piaristák és az szegény iskolanővérek intézményeiben és plébániákon. Közel tizenöt évig, 1978-tól 1992 októberéig műterme is a budapesti (Mikszáth Kálmán téri) piarista rendházban volt. Számos helyen vállalta templomi belső terek átalakítását a zsinat új liturgikus előírásainak megfelelően. Sok esetben nem csak a tervezést, hanem a kivitelezést is maga végezte. Dombornűveket, intarziákat, fémre, kőre maratott grafikákat készített. Szívesen rajzolt, idősebb korában pedig tájkép-akvarelleket festett, például Bükkzsércen és környékén, ahol többször nyaralt.

Bár építészeti stílusa igazodott korának modern, konstruktivista eszményeihez, határozott kritikus véleménye volt a kortárs építészetről és művészetről. Azt vallotta, hogy amit készít, annak gyakorlatiasnak kell lennie, és olyannak, hogy azoknak is tetsszen, akik használják.

Temetése 2013. december 5-én volt a Budapest-tabáni Szent Katalin plébániatemplomban

AlkotásaiSzerkesztés

Középületek, lakóházakSzerkesztés

TemplomokSzerkesztés

  • Pusztaberki, harangtorony a római katolikus plébániatemplom mellett, 1976. – A vasbetonból készült, a templommal egybeépített tornyot 1997-ben lebontották, és helyére fából készült, a templomtól különálló harangláb épült.
  • Gyál, Szent István római katolikus plébániatemplom, Cser Károly statikus mérnök közreműködésével, 1981-1983. – A templombelsőben a feltámadt Krisztus alakjának égre nyíló karjai vezetik a tekintetet az épület egyetlen tetőtéri ablaka és az ég felé, ezért illeti a „fény temploma" elnevezés. A „Szent István Országtabló” 38 nagyméretű réztáblából álló, sokalakos munka, szintén Perczel Dénes alkotása.
  • Budapest-Óbuda-Hegyvidék, Szentháromság plébániatemplom (Vörösvári út), 1983–1984. – Ő tervezte a szentély falán látható gipszmozaikot is.
  • Domaszék, Szent Kereszt plébániatemplom, 1985-1988.
  • Gyál, plébánia, 1985-1986.

Templombelsők, szakrális terekSzerkesztés

  • Budapest, Farkasréti temető, Sík Sándor síremléke (28/2. parcella), 1964. – Kivitelezői Vénusz Gyula kőfaragó mester és Kis Sándorné Lesenyei Márta szobrászművész (a korpusz alkotója) voltak. 1980-ban, fölszámolták és Sík Sándor hamvait a Kerepesi úti temető (Nemzeti Sírkert) piarista sírboltjába szállították.
  • Csatka, plébániatemplom, szembemiséző oltár, 1966–1968.
  • Egri főszékesegyház szembemiséző oltára, 1968 [6]
  • Budapest, Kalazantinum piarista növendékház új kápolnája (Mikszáth Kálmán tér), 1974. – Miután a növendékház 2003-ban átköltözött a Váci utcai (Piarista köz) piarista székházba, a kápolna használaton kívül került, majd a piaristák végleges elköltözése során 2011-ben fölszámolták.
  • Székkutas, római katolikus plébániatemplom (neogótikus) belső átalakítása, 1974. – A szembemiséző oltár vörös márvány felületén Szent Mihálynak a sárkánnyal folytatott harca került.
  • Pécel, plébániatemplom, liturgikus tér, 1975.
  • Máriahalom, plébániatemplom, szembemiséző oltár, 1975.[7]
  • Debrecen, Svetits leánygimnázium kápolnája, 1976. – A régi kápolna helyén, a hosszanti fal elé épült új, szembemiséző oltárhely, amelyet félkörívben vesznek körül a padok. Az oltárt, az ambót és a tabernákulumot díszítő részmetszeteket, valamint a feszület életnagyságú korpuszát is Perczel Dénes készítette. Utóbbit élete egyik fő művének tartotta.[8]
  • Budapest, Rózsafüzér királynője (domonkos) plébánia (Thököly út) liturgikus tere, 1977.
  • Abony, Szent István római katolikus plébániatemplom (barokk), liturgikus tér, 1978.
  • Hatvan, Kálvária-temető, közös papi sírbolt (emlékmű), 1979. – Pálos Frigyes prépost-plébános megrendelésére készült.
  • Gyömrő, Jézus Szíve plébániatemplom (Petőfi-telep), liturgikus tér, 1980.
  • Dabas-Sári, plébániatemplom, liturgikus tér, 1981-1982.
  • Kiskunmajsa, római katolikus plébániatemplom (barokk) rekonstrukciója és a liturgikus tere, 1987-1989. – Ő tervezte az orgona mögött látható üvegablakot is (1994).
  • Pilisvörösvár, Szent Család templom (modern) liturgikus tere (oltárkép, oltár, olvasóállvány), 1992.
  • Kaposvár, püspöki székház és kápolnája (római katolikus plébánia átalakítása), Egyed Tibor és Mohay Gábor építészekkel, 1995.[9]
  • Esztergomi bazilika, Szent István kápolna, liturgikus tér.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

1978. november 27-én a piarista rend konfáterévé fogadta.

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. macse.org Perczel Miklósné Barna Margit adatlapja
  2. Új ember 1979. jan. 28.
  3. Új Ember, 1979. nov. 6.
  4. Új Ember 1986. szept. 7.
  5. Új Ember, 1993. máj. 16.
  6. Új Ember 1968. jún. 16.
  7. Új Ember, 1975. dec. 7.
  8. Vasadi Péter, Öt templom – öt tér, in Vigilia 1977, 595-600.
  9. Új ember, 1995. júl. 9.