Phaeoceros

becősmoha nemzetség

A Phaeoceros a Becősmohák törzsén belül az Notothyladaceae családba tartozó növénynemzetség. A nemzetség fajai az egész világon megtalálhatóak. A nemzetség neve "sárga szarvat" jelent, ami a jellegzetes szarv alakú, sárga, sárgászöld színű spórákra és sporofitonokra utal. A Földön 34 faj tartozik ebbe a nemzetségbe.

Phaeoceros
Phaeoceros laevis (L.) Prosk.
Phaeoceros laevis (L.) Prosk.
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Becősmohák (Anthocerotophyta)
Osztály: Anthocerotopsida
Alosztály: Notothyladidae
R.J. Duff, J.C. Villarreal, Cargill & Renzaglia
Rend: Notothyladales
Hyvönen & Piippo
Család: Notothyladaceae
(Milde[1]) Müll. Frib. ex Prosk.[2] emend. Hässel[3]
Nemzetség: Phaeoceros
Prosk.
Tudományos név
Phaeoceros
Prosk.
Fajok

Európai fajok

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Phaeoceros témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Phaeoceros témájú médiaállományokat és Phaeoceros témájú kategóriát.

Jellemzőjük szerkesztés

A Phaeoceros nemzetséget először 1951-ben Johannes Max Proskauer írta le, típus fajnak a Phaeoceros laevis-t nevezte meg. A nemzetség latin neve magyarul "sárga szarvat" jelent, ami utal az ide tartozó fajok sárga színű spóráira.
A nemzetség fajainak kis vagy közepes méretű zöld színű telepük, ún. thalluszuk van. Az Anthoceros nemzetség fajaival szemben a thalluszban nincsenek nyálkával telt üregek, telepeik tömörek. Másik fontos jellemzőjük, hogy a többi becősmohától eltérően a spóráik sárga vagy sárgászöld színűek. Az antheridiális (hímivarszerv sejtjei) takarósejtek speciális elrendeződése is jellegzetes bélyege a nemzetség fajainak. A fajok megkülönböztetésében a legnagyobb szerepe a spórák alakjának van, illetve a kloroplasztiszok morfológiája is segít a fajokat megkülönböztetni egymástól.[5][6]
Mivel ezek a tulajdonságok csak mikroszkóppal tanulmányozhatóak sokszor nem tudják a kutatók az egyes fajok elterjedését pontosan meghatározni, illetve gyakran történik rossz határozás. A modern taxonómiában már a DNS szekvencia vizsgálatokat is felhasználják.

Elterjedés, élőhely szerkesztés

A nemzetség fajai az egész világon elterjedtek. Európában csak két fajuk él. A nemzetség legtöbb tagja a trópusokon található meg. Elsősorban a nedves talajon élnek a Phaeoceros fajok.

Fajok szerkesztés

Világszerte 34 faj tartozik a Phaeoceros nemzetségbe. Európában az alábbi fajok élnek:[7][4]

A P. carolinianus és P. laevis nehezen különböztethető meg egymástól, ezért pontos európai elterjedésük megállapítása bizonytalan. Magyarországon csak a Phaeoceros carolinianus él.[8]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phaeoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Milde, J. (1859). „Über das Genus Notothylas Sullivant”. Botanische Zeitung 17 (6), 49–55. o.  
  2. Proskauer, J. (1960). „Studies on Anthocerotales. VI. On spiral thickenings in the columella and its bearing on phylogeny”. Phytomorphology 10 (1), 1–19. o.  
  3. Hässel de Menéndez, Gabriela G. (1988). „A proposal for a new classification of the genera within the Anthocerotophyta”. Journal of the Hattori Botanical Laboratory 64, 71–86. o.  
  4. a b Catalog of Life
  5. [1] D. Christine Cargill and Bruce A. Fuhrer - Taxonomic Studies of the Australian Anthocerotophyta II: The Genus Phaeoceros (2008), Fieldiana
  6. Howe, Marshall A.. The Hepaticae and Anthocerotes of California. Columbia University, 16. o. (1899). Hozzáférés ideje: 2011. április 22. 
  7. Lars Söderström, Edwin Urmi, Jiri Vana - Distribution of Hepaticae and Anthocerotae in Europe and Macaronesia. (2002) Lindbergia 27(1):3-47 DOI: 10.2307/20150088
  8. [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59

További linkek szerkesztés