Főmenü megnyitása

A pharoszi vagy alexandriai világítótornyot (gyakran magyarosítva Fároszi világítótorony) az i. e. 3. században építtette I. Ptolemaiosz fáraó az egyiptomi Alexandria Pharosz (ὁgörög: Φάρος Ἀλεξανδρινóς) szigetén, mint a kikötőt jelző szimbólumot. Később világítótorony lett belőle.

Pharoszi világítótorony
Lighthouse - Thiersch.png
Település Alexandria
Építési adatok
Építési stílus hellenisztikus, egyiptomi
Építész(ek) Knidoszi Szósztatosz
Magassága137 m
Elhelyezkedése
Pharoszi világítótorony (Egyiptom)
Pharoszi világítótorony
Pharoszi világítótorony
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 31° 12′ 51″, k. h. 29° 53′ 06″Koordináták: é. sz. 31° 12′ 51″, k. h. 29° 53′ 06″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pharoszi világítótorony témájú médiaállományokat.
A pharoszi világítótorony. Martin Heemskerck színezett metszete

Magasságát 115 és 135 méter közöttire becsülik. Szidóni Antipatrosz először még nem akarta a világ hét csodája közé sorolni, majd másfél évvel a megépítése után végül is bekerült a csodák közé.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az alexandriai partszakasz veszélyesnek bizonyult a zátonyokkal teli partszakasz miatt, így szükségessé vált valamilyen jelzőrendszer építése.

Kr. e. 290 körül I. Ptolemaiosz Szótér kezdte el a világítótorony építését, majd fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz fejezte be.

A világítótorony terveit Szósztratosz, (Σώστρατος Κνίδιος) Euklidesz kortársa rajzolta meg. A legenda szerint Ptolemaiosz megtiltotta Szosztratosznak, hogy megemlítse saját nevét az építményen. De az építész a következő feliratot helyezte el a talapzaton: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket”. Ez így nézett ki görögül:

ΣΟΣΤΡΑΤΟΣ ΔΕΞΙΦΑΝΟΥ ΚΝΙΔΙΟΣ ΘΕΟΙΣ ΣΩΤΕΡΣΙΝ ΥΠΕΡ ΤΩΝ ΠΛΩΙΖΟΜΕΝΩΝ

LeírásaSzerkesztés

 
A világítótorony ábrázolása ókori érméken

Hatalmas kőtömbökből épült és három részre lehetett tagolni: az első a talapzat, egy négyzet alaprajzú emelet, amely 55,9 m magas volt, a belsejében egy hengerszerű üreggel. Ezt egyfajta „liftaknaként” használták, amelyben a tűzhöz szükséges anyagokat juttatták a torony tetejére. A középső egy nyolcszögalapú szint, mely majd 30 m magas volt. A harmadik szint pedig, amelynek alakja egy körhöz hasonlatos, 7 m magas volt, nagy tükrök voltak benne, amelyek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. Éjjel tűz jelezte a hajósoknak az utat.

A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent.

A torony fontosságát az ókorban jelzi az is, hogy a képe szerepelt a római pénzérméken, ahogyan manapság is szokás a forgalomban levő bankjegyeket, érméket híres épületekkel, személyek arcképével díszíteni.

PusztulásaSzerkesztés

956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott a toronyban, majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében. 1480-ban az egyiptomi mameluk szultán, Káitbej erődöt építtetett a világítótorony helyére, a torony köveit és márványait is felhasználva.

A világítótoronyról a legtöbb információt egy arab utazó, Abou-Haggag Al-Andaloussi hagyta az utókorra, segítséget nyújtva a modern régészeknek az épület rekonstrukciójában.

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés