Piaci kudarcnak nevezzük azokat a gazdasági jelenségeket, amikor a magán gazdasági szereplők észszerű és önérdekkövető magatartása nem a kívánt társadalmi optimumhoz, vagy – szűkebb értelemben véve[1] – nem Pareto-optimumhoz vezet. A láthatatlan kéz ilyenkor nem jól dolgozik.

A közgazdaságtan hagyományosan négy ilyen kudarcot ismer:

Újabban az időben inkonzisztens preferenciákat is ide sorolják.

A piaci kudarcok léte jelenti az egyik indokot az állam gazdasági beavatkozására, ami lehet szabályozó hatósági fellépés (reguláció) vagy piaci szereplőként való megjelenés.

  1. Mivel általában egyszerre több Pareto-optimum is elképzelhető, ezek közül csak politikai alapon lehet kiválasztani a társadalmilag optimálisat.