Kék burgundi
A kék burgundi Franciaországból származik. A champagne-i pezsgő egyik alapanyaga, Burgundia leghíresebb fajtája. Igazi kozmopolita szőlő, amit gyakran neveznek „a borok királyának”.[3]
| Kék burgundi | |
| Vörösborszőlő | |
 | |
| Ültetvénye | |
| Egyéb nevei | Pinot Noir |
| Eredet | Franciaország |
| Hazai elterjedtsége | általános |
| Általános elterjedtsége | világfajta |
| Fürt leírása | Kicsi, tömör, bogyói kicsik, sötétkékek, vékony héjúak és nagyon édesek. |
| Érési időszak | szeptember végétől |
| Érzékenység | perenoszpóra, szürkepenész, tavaszi fagy |
| Borának jellemzői | Kellemes, harmonikus, rubinpiros. Alkoholtartalma 12–14 %, összes savtartalma 0,5 %.[1] |
| Megjegyzések |
|
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Fürtje tömör, bogyói kicsik, sötétkékek, vékony héjúak és nagyon édesek.[3] A fürt normális tömege 70–90 g.
Termőhelye szerkesztés
1-2 szakaszban érik. Megtermékenyítése normális. A peronoszpóra és a szürkepenész egyaránt veszélyezteti. A legjobban a Berlandieri x ripária alanyt kedveli.
Kifejezetten kedveli a meszes talajokat, de más mély talajtípuson (pl. lösz) is kiválóan megél. A legtöbb figyelmet igénylő fajtaként csak különleges bánásmód mellett ad nagy minőséget. Igényeit, eredeti talaj- és éghajlati adottságait hazánkban Eger környéke közelíti a legjobban.{{refhely|[4]
Közepes–kis termőképességű (rövid metszéssel 2–4 t/ha, hosszú metszéssel 20 t/ha). A hűvösebb területeket kedveli, a téli fagyra kevéssé érzékeny. A legtöbb világfajtával ellentétben nem minden szőlőművelésre alkalmas klímán érzi otthon magát. A legizgalmasabb tételei hűvösebb éghajlatú vidékekről származnak, de szép, gyümölcsös borokat adhat egy mérsékelten meleg területen is. A kifejezetten meleg vidékeken minden eredetiségét elveszíti. Korán érik, szeptember végétől szüretelik.[3]
Rügyei viszonylag hamar jelennek meg, így az északi klímán jelentős tavaszi fagyveszély fenyegeti. Az ilyen vidékeken tanácsos az alacsonyan fekvő, a vizet rosszul elvezető, hűvös talajokat kerülni.[2]
Termése közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz. Két-három év érlelés után kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és zamatanyagok alakulnak ki benne. Viszonylag kevés csersavat tartalmaz.[3]
Fürtje kicsi, terméshozama is.[1]
Bora szerkesztés
Mustjának cukortartalma 20-24%, késői szüretkor 30 %. A belőle erjesztett bor alkoholtartalma 12–14 %, az összes savtartalom 0,5 %. A bor kellemes, harmonikus, rubinpiros, igen keresett. Ha rosszul színeződik, 5–10 % festékszőlőt adnak hozzá.
Bora szép (de viszonylag világos) rubinvörös, finom zamatú, gazdag csersavtartalmú, kissé kemény.[3] Tannintartalma alacsony.
Az Eger környékén termett pinot noir savkészlete elegáns, fajtakaraktere kifogástalan, alkoholtartalma elegendő ahhoz, hogy itt valóban nagy pinot-k szülessenek. Tannintartalma, simasága, krémes struktúrája, ízeinek pikáns bujasága már 2–3 éves korára kialakul.[4] Villányban a legtöbbször kifejezetten gyümölcsös, gazdag bort ad.[2] Gyakran házasítják a gamay nevű kékszőlővel (amelyből fajtatisztán a beaujolais készül).[2] Franciaországban nemcsak vörös, de fehér pezsgőt is készítenek belőle.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinot noir című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑
- ↑ Borászportál: burgundi Borászportál: Kék burgundi: burgundi Borászportál: Kék burgundi* ↑ Pallas: Kékburgundi
- ↑ Vinoport: 10 tudnivaló a pinot noir szőlőfajtáról
- ↑ Kislex: Gerencsér Ferenc: Bor és szőlő kislexikon. ANNO Kiadó, MMVIII. ISBN 978 963 375 545 7. P. 140.