Play the Game
A Play the Game az első dal a brit Queen rockegyüttes 1980-as The Game albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, aki a híresztelések szerint Tony Bastinról, az egykori szeretőjéről írta a szöveget.[1] 4/4-es ütemű, C-dúrban íródott, és viszonylag lassú, percenként 78-as a ritmusa.[2]
Queen Play the Game | ||||
kislemez a(z) The Game albumról | ||||
B-oldal | A Human Body | |||
Megjelent | 1980. május 30. | |||
Formátum | 7" | |||
Felvételek | 1980. február–május Musicland Studios, München, Németország | |||
Stílus | Pop-rock | |||
Hossz | 3:30 | |||
Kiadó | EMI, Elektra | |||
Szerző | Freddie Mercury | |||
Producer | Queen, Reinhold Mack | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
A The Game album dalai | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A The Game felvételeinek második szakaszában, 1980 februárja és májusa között vették fel a müncheni Musicland Studiosban. A producere az együttessel nemrég találkozó német Reinhold Mack volt, aki igyekezett modern, gyors munkatempóra szoktatni a Queent. Az elektromos gitár és zongora mellett ezúttal a szintetizátor is szerepet kapott a hangszerelésben, habár az együttes azelőtt következetesen elhatárolódott a használatától. Ez éppen a The Game felvételei során változott meg, amikor Roger Taylor dobos bevitt a stúdióba egy frissen vásárolt Oberheim OBX-et, Mercuryt pedig lenyűgözték a szerkezet lehetőségei, így többek közt a „Play the Game”-ben is felhasználták.[1] Egy korai demó változaton Andy Gibb, a Bee Gees tagja háttérvokálozott.[3] A gitárszólót Brian May gitáros egy Foxx phaserrel torzítva rögzítette.[4]
Eredetileg azt tervezték, hogy a dal után az albumnak is a Play the Game címet adják, de Taylor ezt ellenezte, mert úgy érezte, hogy úgy is értelmezhető a „játsszuk a játékot”, hogy „megalkuszunk a rendszerrel”; ezért leegyszerűsítették a The Game-re. 1980. május 30-án kislemezen is megjelent, de nem ért el különösebb sikereket, Angliában a tizennegyedik, Amerikában a negyvenkettedik helyet érte el a slágerlistán.[3] A Record Mirror reakciója ez volt: „Újabb elvesztegetett három perc, ahogy sejtettük.”[5] A Melody Maker szerint „klasszikus Queen szerelmes dal, olyan jellegzetes sablonban, amely egészen a »Keep Yourself Alive« stílusáig nyúl vissza”.[6]
Ebben az időszakban az együttes mind zeneileg, mind kinézetében megújuláson ment keresztül, a The Game és kislemezei borítóin és klipjeiben már nem a régi színpadias fellépő ruhákban volt látható – rövidebbre vágatták a hajukat, és egyszerű utcai ruhákban, olykor bőrszerelésekben pózoltak. A „Play the Game” borítóján, és a videóklipjében tűnt fel először Mercury később jellegzetessé váló bajsza. Az együttes régi rajongóit meglepte a változás, sokan nem tudták elfogadni a harsány imázsváltást (a híresztelések szerint nem sokkal később az albumot támogató koncertturné egyik előadásán eldobható borotvákat dobáltak fel a színpadra. Mercury megkérdezte tőlük, hogy levágassa-e a bajszát, mire a közönség egyszerre azt kiabálta, hogy igen. Az énekes válasza ez volt: „Basszátok meg, azért sem vágatom le!”).[7] Ez a kinézet népszerű volt abban az időben a melegek között, ráadásul Mercuryval kapcsolatban már jóval korábban célozgatott a sajtó, hogy homoszexuális, így hamar ráragadt az új kinézetére a „Castro klón” gúnynév, amellyel abban az időben a hasonlóan kinéző melegeket illették.[1]
1980 és 1982 között játszották a koncertjeiken, de lágyabb, „emberközelibb” változatban, elhagyták a bevezetőből a szintetizátort, és Mercury sem falzettben énekelt.[3] Felkerült a Queen on Fire – Live at the Bowl koncertalbumra és DVD-re. A 2005-ös Killer Queen: A Tribute to Queen albumra Jon Brion feldolgozásában került fel.
Közreműködők
szerkesztés- Ének: Freddie Mercury
- Háttérvokál: Freddie Mercury, Roger Taylor, Brian May
Hangszerek:
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés
- John Deacon: Fender Precision Bass
- Brian May: Red Special
- Freddie Mercury: ének, Bosendorfer zongora, Oberheim OBX szintetizátor
Kiadás és helyezések
szerkesztés
|
7" kislemez (EMI 5076, Anglia / Elektra E-46652, Amerika)
|
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 240–243. o. (2010). ISBN 978-1-84513-597-3
- ↑ Digital Sheet Music – Queen Play the Game. musicnotes.com. (angolul) EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ a b c Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 231. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8
- ↑ Blackett, Matt (2008. január). „Renaissance Man” (angol nyelven). Guitar Player.
- ↑ Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion, 131. o. (1992). ISBN 0-7868-8003-1
- ↑ Morris, Trevor (1980. július 5.). „Cutting the cake”. Melody Maker, 16. o.
- ↑ Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus, képmelléklet. o. (2009). ISBN 978-963-266-046-2
- ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ a b c d e Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Tous les Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 25.) arch
- ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
Külső hivatkozások
szerkesztés- Dalszöveg
- Play the Game. www.queensongs.info. (angolul) Queensongs.info – Részletes dalszerkezet elemzés
- Play the Game videóklip. YouTube
- Slágerlistás helyezései. ukmix.org (angolul)