Főmenü megnyitása

A polarimetria analitikai eljárás, ami során lineárisan polarizált fényt vezetnek át egy optikailag aktív közegen, és mérik a fény polarizációs síkjának elfordulási szögét.

Az elnevezés a görög polosz (πόλος) ill. latin polus (sark, sarok) és a görög metron (μέτρον = mérték) összetételéből származik.[1]

Az optikai forgatóképesség csak az aszimmetriás anyagok sajátossága. Kristályos szilárd anyagoknál a kristály asszimmetriája okozza.

Ha a forgatás iránya az óramutató járásával egyezik, akkor jobbraforgatónak, ha ellentétes, akkor balraforgatónak hívjuk.

A polarimetriás mérés hibahatára 1%-on belül van.

Főleg biológiában és kémiában használatos pl. a cukoroldat koncentrációjának meghatározására és mérésére.

Alkalmazási területSzerkesztés

  • minőségi elemzés: optikailag aktív anyagok sztereoizomerjeinek felismerése,
  • mennyiségi: cukrok és keményítőtartalom meghatározása, fehérjék, gyógyszerek, éteres olajok vizsgálata,
  • szerkezet: széntartalmú vegyületeknél.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 117. o. ISBN 963 8334 96 7