Óriás szőrmoha

Óriás szőrmoha
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Lombosmohák (Bryophyta);
Osztály:	Szőrmohák (Polytrichopsida);
Rend:	Polytrichales;
Család:	Polytrichaceae;
Nemzetség:	Polytrichum;
Faj:	Óriás szőrmoha; (P. commune);
Tudományos név
	Polytrichum commune; Hedw.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriás szőrmoha témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás szőrmoha témájú médiaállományokat és Óriás szőrmoha témájú kategóriát.

Az óriás szőrmoha (Polytrichum commune) egy lombosmoha faj a Polytrichum nemzetségből. 2010-ben Németországban az év mohájának választotta a Bryologisch-lichenologischen Arbeitsgemeinschaft csoport (Mohász- és zuzmó-munkaközösség).^[1]

Jellemzői

Az óriás szőrmoha egy akrokarp (csúcstermő) lombosmoha, mely szemet gyönyörködtető sötétzöld, kékeszöld mély gyepet alkot az erdők alján, nagyon hasonlít az erdei szőrmohához. A növények egyenesek, alig elágazók. A moha 10–40 cm magasságú, és így a legnagyobb európai mohafaj.

A 8–12 mm hosszú levelek spirálisan helyezkednek el a száron, alakjuk keskeny lándzsás. Szárazon erősen a szárhoz simulnak, nedvesen elállóak. A levelek szegélye erősen fogazott. A hasonló kinézetű erdei szőrmoha kifejlett levélerének hátoldalán egy barázda figyelhető meg, míg az óriás szőrmoha levélerének a hátoldala sima. A Polytrichopsida osztályra jellemzően az óriás szőrmoha levelén is vannak a levéllemezre merőleges lamellák (kis lemezek), melyeknek a csúcsi sejtjein egy erős barázda, bemélyedés van.

Spóratokja négyélű, sárga, vörösesbarna színű. A calyptra (a tokot beborító hártya) hosszú, fényes, aranysárga szőrökkel borított. A toknyél hosszú, akár 12–20 cm hosszú is lehet. Hajtásonként egy-egy spóratok fejlődik. Kétlaki faj.^[2]^[3]

Óriás szőrmoha habitusképe
Lamellák a levelek felületén 400-szoros nagyításban
Spóratokok
A calyptra szőrei arany színűek

Felhasználása

Erős szárának köszönhetően a középkorban kötelet fontak ebből a mohából. Ezen kívül a népi gyógyászat különböző betegségek kezelésére is használta, illetve bizonyos alkímiai eljárásokban és mágiára is használták ezt a mohát. Az alkímiában aranyszínű toksüvege miatt (német neve Goldenes Frauenhaarmoos, azaz aranyhaj moha) az aranykészítés során alkalmazták más növényekkel együtt.^[4]^[5]

Óriás szőrmoha illusztráció Hieronymus Bock, 1546-os gyógynövényes könyvéből

Élőhelye, elterjedése

Ez egy kozmopolita faj, az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható. Az óriás szőrmoha akár 2000 méteres magasságig is megél a magas hegységekben. Elsősorban a nedves, savanyú talajú fenyőerdőket kedveli, de erdei tőzeglápokban is előfordul (fűz-, nyár- és égerlápokban). Magyarországon nem ritka faj, de csak a középhegységekben és a dunántúli-dombság nedves, lápos élőhelyein található meg. Hazai vörös listás besorolása nem veszélyeztetett (LC).^[6]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Goldenes_Frauenhaarmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Moos des Jahres 2010. [2017. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 16.)
↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
↑ Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer (Hrsg.): Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. Band 33: Waagen und Gewichte – Wielandlied. 2., völlig neu bearbeitete und stark erweiterte Auflage. de Gruyter, Berlin u. a. 2006, ISBN 3-11-018388-9, S. 116.
↑ Hieronymus Bock. New Kreütter Buch. Straßburg 1539, Buch I, Cap. 182 Digitalisat
↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Moos des Jahres 2010. [2017. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 16.)

[2] Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.

[3] Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné

[4] Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer (Hrsg.): Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. Band 33: Waagen und Gewichte – Wielandlied. 2., völlig neu bearbeitete und stark erweiterte Auflage. de Gruyter, Berlin u. a. 2006, ISBN 3-11-018388-9, S. 116.

[5] Hieronymus Bock. New Kreütter Buch. Straßburg 1539, Buch I, Cap. 182 Digitalisat

[6] Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]