Főmenü megnyitása

Pongrácz László

honvéd dandárparancsnok, altábornagy

Szentmiklósi és óvári Pongrácz László (Felsőtúr, (Hont vmegye), 1824. december 15.Budapest, 1890. január 17.) honvédalezredes, dandárparancsnok, császári és királyi altábornagy.

Pongrácz László
Pongrácz László-1.jpg
Született 1824. december 15.
Felsőtúr
Meghalt 1890. január 17. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Rendfokozata altábornagy
A Wikimédia Commons tartalmaz Pongrácz László témájú médiaállományokat.
Pongrácz László

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Iskoláit Pesten, Komáromban és Győrött végezte. Gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányai befejezése után 1840-ben mint hadapród belépett az 58. számú István főherceg nevét viselő gyalogezredbe és 1846-ban a m. kir. testőrségnél hadnagy lett.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcbanSzerkesztés

1848-ban saját kérésére a 23. honvéd zászlóaljhoz helyezték. A pandorfi csata után Kossuth maga nevezte ki Pongráczot századosnak, majd amikor Kmety a gróf Zichy-féle dandár parancsnokságát átvette, Pongráczból zászlóaljparancsnok lett. Ez idő tájt a magyar sereg Léváig visszavonult s ekkor történt, hogy az ellenség azt Németinél csaknem bekerítette. Pongrácz az éj leple alatt érkezett Prencsfaluba, a hegyszorost idejében megszállta. Ennek köszönhetően a magyar csapatok bevonulhattak Selmecbányára. Pongráczot Görgey ezen kitűnő hadműveletéért helyben őrnaggyá nevezte ki. A téli hadjáratban a 7. hadtesttel vett részt. 1849. május 21-én Buda ostrománál Pongrácz zászlóalja a paliszádokat rohammal bevette, így a vízvezeték birtokába jutottak, s ezzel a vár sorsa a magyar csapatok javára dőlt el. Pongráczot e tettéért Görgey alezredessé nevezte ki. Ettől kezdve Pongrácz László a Kmety hadosztályánál szolgált, melyet a 23. zászlóaljjal együtt Budáról Székesfehérvárra vezényelték. A június 23-iki csornai ütközetben Pongrácz - már mint dandárparancsnok - ismét kitűnt. Csapatával rohammal foglalta el az ellenség tüzérségi állásait. Pongráczot két zászlóaljjal Titel körülzárásában is részt vett, ahol sok bajtársával együtt mocsárlázba esett. A temesvári csata után Kmety csak Facsetig (augusztus 16.) vezényelte hadtestét, innen török földre menekült. Hadosztályának romjait Pongrácz szedte össze, végül Nagyváradon az orosz csapatok előtt tették le a fegyvert.

EmigrációbanSzerkesztés

A fegyverletételt követően Pongrácz egy ideig a hazában bujdokolt, majd külföldre menekült. Poroszországon át Hamburgba érkezett, ahol 1853-ig tartózkodott. 1854-ben Mecklenburgban megnősült.

Pályája a Magyar Királyi HonvédségbenSzerkesztés

1867-ben az amnesztia kihirdetése után visszatért hazájába. 1869-ben m. kir. honvéd alezredes és a harmadik zászlóalj parancsnoka lett. 1871-ben pedig ezredes-dandárnok, majd 1878-ban tábornok. Nyugalomba 1882-ben altábornagyként vonult.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés