Porpáczy Aladár

(1903-1965) biológus

Porpáczy Aladár (Pápa, 1903. december 17.Budapest, 1965. február 15.) Kossuth-díjas kertészmérnök, növénynemesítő, a magyar korszerű gyümölcsnemesítés megalapítója és megszervezője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Porpáczy Aladár
Született 1903. december 17.
Pápa
Elhunyt 1965. február 15. (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása biológus,
kertészeti szakíró,
pedagógus,
akadémikus
Kitüntetései Kossuth-díj (1952)
A Wikimédia Commons tartalmaz Porpáczy Aladár témájú médiaállományokat.
Emlektabla.fertod20150611.fsagi.jpg

TanulmányaiSzerkesztés

Kertészinasként kezdte, majd kertészsegéd lett. Tanulmányait 1924 őszén a budapesti Kertészeti Tanintézetben folytatta, tanítómesterei (Magyar Gyula és Mohácsy Mátyás) ismertették meg vele a növénynemesítést és a gyümölcstermesztést. 1927-ben diplomázott, majd a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia kertészeti tanszékén gyakornokként dolgozott. Szintén kertészmérnök fia, ifj. Porpáczy Aladár (1938), az MTA doktora, 65 évvel később ennek a tanszéknek lett vezetője, illetve a mosonmagyaróvári intézmény dékánhelyetteseként két cikluson át volt annak egyik irányítója. 1929-ben a tanulmányainak továbbfejlesztése érdekében id. Porpáczy visszatért a Kertészeti Tanintézetbe.

MunkásságaSzerkesztés

1931-től az Eszterházy-hitbizomány kertészeti vezetője volt, ettől fogva Eszterházán, a mai Fertődön élt és alkotott. Már 1945-ben kísérleti telepet szervezett a feloszlott hitbizomány kertgazdaságából. 1946-ban kialakította a fertődi kastély helyreállított szárnyában a kertészeti szakmunkásképző intézetet is, melyet néhány év után szakközépiskolává szerveztek. Kiváló szervezőkészségének eredményeként az általa vezetett kísérleti telepet nemzetközi hírű kutatóintézetté fejlesztette. A második világháborúban elpusztult Eszterházy kastély megmentéséért is sokat tett. 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1957-ben egyesített fertődi és sopronhorpácsi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézetnek, valamint az Intézet gazdaságának 1957-től 1965-ig egyaránt igazgatója volt, és részt vett a megalakuló Kísérletügyi Tanács munkájában. A budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, majd egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt 1959-1963 között. 1965. február 15-én halt meg Budapesten. Fertődön temették el.

NemesítéseiSzerkesztés

Az intézetben elsősorban a bogyós gyümölcsűek nemesítésével, termesztéstechnológiájával és növényvédelmével foglalkoztak. A körte, a szamóca, a málna és a dió nemesítésével és oltásával is foglalkozott. Irányítása alatt 11 gyümölcs-, 11 zöldség-, 10 mezőgazdasági növény-, 7 illóolaj- és gyógynövényfajon végeztek nemesítési, termesztéstechnológiai, talajerő-visszapótlási és növényvédelmi, valamint feldolgozási kutatásokat. Eljárásaiban ivartalan (vegetatív) szaporítással a nemes és új fajtákat atavizmus veszélye nélkül, gyorsan, hatékonyan és fertőzésmentesen próbálta tenyészteni. Szövettenyésztést és serkentő anyagokat is felhasznált.

Óriás szamócafajták:

  • Eszterházi korai
  • Eszterházi export
  • Eszterházi óriás

Fajtahibrid

  • "Rubus Mohacsyamus" (szeder-málna)

Szakírói munkásságaSzerkesztés

Szakkönyveiben a dió, mandula, gesztenye, mogyoró, körte, szamóca, málna, ribiszke, szeder, köszméte termesztéséről és nemesítéséről nyújtott részletes ismertetést. Könyveit többnyire társszerzőkkel, elsősorban Mohácsy Mátyással írta.

  • Jövedelmező körtetermesztés 1937
  • Bogyósgyümölcsűek 1952 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A heterózis-nemesítés kertészeti vonatkozásai, 1955
  • A dió, 1955. (Szentiványi Péter, Brózik Sándor társszerzőkkel)
  • Diótermesztés 1956 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A bogyósgyümölcsűek és héjasok terén végzett hazai kutatások eredményei és feladatai, 1957
  • Gesztenye, mandula, mogyoró, 1957 (Mohácsy Mátyás és Maliga Pál társszerzővel)
  • Ribizke- és köszmétetermesztés, 1957 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A körte termesztése és nemesítése, 1958 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A szamóca, a málna és a szeder termesztése, 1959 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A ribiszke és a köszméte termesztése, 1960 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A korszerű gyümölcstermelés elméleti kérdései 1962
  • Ikersoros nagyüzemi szamócatelepítés tőfelújításos módszerrel, 1963 (Szilágyi Kálmán társszerzővel)
  • Sűrűsoros szamócatermesztés 1963. (Szilágyi Kálmán társszerzővel)
  • Beiträge zu einigen Fragen der Fruchtbarkeit der Walnussbäume, 1957
  • L'évolution de la culture de poire, 1964
  • La culture des baccideres, 1964
  • The growing of berryfruit , 1964
  • The development of pear culture, 1964

Elismerései, díjaiSzerkesztés

  • 1952 MTA mezőgazdaság-tudományok doktora
  • 1952-ben Kossuth-díj
  • 1960-ban és 1963-ban a Munka Érdemrend arany fokozata
  • 1958-ban Munka Érdemrend arany fokozat
  • 1959-ben A Magyarországi Haydn Bizottság elismerő emlékoklevéllel köszönte meg az 1959 évi működését
  • 1963-ban Entz Ferenc szakmai emlékérem (A kertészeti termesztésért végzett kiváló munkájáért)
  • 2006 Fertőd Város Díszpolgára

TisztségeiSzerkesztés

  • MTA Kertészeti Főbizottságának elnöke (1956)
  • MTA Növénynemesítési Bizottságának elnöke(1958-tól)
  • FM Kísérletügyi és Mezőgazdasági Tudományos Tanácsának elnöke

ÉrdekességSzerkesztés

Bacsó Péter 1969-es A tanú c. filmjében a "magyar narancs" létrehozására történik kísérlet – a kudarcra ítélt vállalkozásnak reális alapja volt. A Rákosi-rendszerben valóban történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére – politikai nyomásra (id. Porpáczy Aladár növénynemesítő vezetésével). Természetesen szovjet példát követve, ahol a déli részeken (Kaukázus, Fekete-tenger melléke stb.) évszázadok óta terem a mandarin, narancs, citrom, és ahol adott volt a klíma, megfelelő talaj, szakértelem stb.[1] A "magyar narancs"-ról, ill. a citrusfélék korabeli megítéléséről (a luxus szinonimája volt) lásd: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!"[2]

ForrásokSzerkesztés

  • A róla elnevezett szakközépiskola honlapja[1]
  • Magyar életrajzi lexikon[2]
  • Az OSZK katalógusa[3]
  • Kollányi László: 100 éve született Porpáczy Aladár Kertgazdaság 2003 35. évf. 4. sz. 103-104. oldal ISSN 1419-2713
  • www.mezogazdasagimuzeum.hu[4]
  • Porpáczy Aladár–Porpáczy Aladárné Zombori Sarolta: Töretlen hittel. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében, 2. kötet ISBN 978-963-7692-29-1

JegyzetekSzerkesztés