Főmenü megnyitása

Porpáczy Aladár (Pápa, 1903. december 17.Budapest, 1965. február 15.) Kossuth-díjas kertészmérnök, növénynemesítő, a magyar korszerű gyümölcsnemesítés megalapítója és megszervezője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Porpáczy Aladár
Született 1903. december 17.
Pápa
Elhunyt 1965. február 15. (61 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása biológus,
kertészeti szakíró,
pedagógus,
akadémikus
Kitüntetései Kossuth-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Porpáczy Aladár témájú médiaállományokat.
Emlektabla.fertod20150611.fsagi.jpg

TanulmányaiSzerkesztés

Kertészinasként kezdte, majd kertészsegéd lett. Tanulmányait 1924 őszén a budapesti Kertészeti Tanintézetben folytatta, tanítómesterei (Magyar Gyula és Mohácsy Mátyás) ismertették meg vele a növénynemesítést és a gyümölcstermesztést. 1927-ben diplomázott, majd a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia kertészeti tanszékén gyakornokként dolgozott. Szintén kertészmérnök fia, ifj. Porpáczy Aladár (1938), az MTA doktora, 65 évvel később ennek a tanszéknek lett vezetője, illetve a mosonmagyaróvári intézmény dékánhelyetteseként két cikluson át volt annak egyik irányítója. 1929-ben a tanulmányainak továbbfejlesztése érdekében id. Porpáczy visszatért a Kertészeti Tanintézetbe.

MunkásságaSzerkesztés

1931-től az Eszterházy-hitbizomány kertészeti vezetője volt, ettől fogva Eszterházán, a mai Fertődön élt és alkotott. Már 1945-ben kísérleti telepet szervezett a feloszlott hitbizomány kertgazdaságából. 1946-ban kialakította a fertődi kastély helyreállított szárnyában a kertészeti szakmunkásképző intézetet is, melyet néhány év után szakközépiskolává szerveztek. Kiváló szervezőkészségének eredményeként az általa vezetett kísérleti telepet nemzetközi hírű kutatóintézetté fejlesztette. A második világháborúban elpusztult Eszterházy kastély megmentéséért is sokat tett. 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1957-ben egyesített fertődi és sopronhorpácsi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézetnek, valamint az Intézet gazdaságának 1957-től 1965-ig egyaránt igazgatója volt, és részt vett a megalakuló Kísérletügyi Tanács munkájában. A budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, majd egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt 1959-1963 között. 1965. február 15-én halt meg Budapesten. Fertődön temették el.

NemesítéseiSzerkesztés

Az intézetben elsősorban a bogyós gyümölcsűek nemesítésével, termesztéstechnológiájával és növényvédelmével foglalkoztak. A körte, a szamóca, a málna és a dió nemesítésével és oltásával is foglalkozott. Irányítása alatt 11 gyümölcs-, 11 zöldség-, 10 mezőgazdasági növény-, 7 illóolaj- és gyógynövényfajon végeztek nemesítési, termesztéstechnológiai, talajerő-visszapótlási és növényvédelmi, valamint feldolgozási kutatásokat. Eljárásaiban ivartalan (vegetatív) szaporítással a nemes és új fajtákat atavizmus veszélye nélkül, gyorsan, hatékonyan és fertőzésmentesen próbálta tenyészteni. Szövettenyésztést és serkentő anyagokat is felhasznált.

Óriás szamócafajták:

  • Eszterházi korai
  • Eszterházi export
  • Eszterházi óriás

Fajtahibrid

  • "Rubus Mohacsyamus" (szeder-málna)

Szakírói munkásságaSzerkesztés

Szakkönyveiben a dió, mandula, gesztenye, mogyoró, körte, szamóca, málna, ribiszke, szeder, köszméte termesztéséről és nemesítéséről nyújtott részletes ismertetést. Könyveit többnyire társszerzőkkel, elsősorban Mohácsy Mátyással írta.

  • Jövedelmező körtetermesztés 1937
  • Bogyósgyümölcsűek 1952 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A heterózis-nemesítés kertészeti vonatkozásai, 1955
  • A dió, 1955. (Szentiványi Péter, Brózik Sándor társszerzőkkel)
  • Diótermesztés 1956 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A bogyósgyümölcsűek és héjasok terén végzett hazai kutatások eredményei és feladatai, 1957
  • Gesztenye, mandula, mogyoró, 1957 (Mohácsy Mátyás és Maliga Pál társszerzővel)
  • Ribizke- és köszmétetermesztés, 1957 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A körte termesztése és nemesítése, 1958 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A szamóca, a málna és a szeder termesztése, 1959 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A ribiszke és a köszméte termesztése, 1960 (Mohácsy Mátyás társszerzővel)
  • A korszerű gyümölcstermelés elméleti kérdései 1962
  • Ikersoros nagyüzemi szamócatelepítés tőfelújításos módszerrel, 1963 (Szilágyi Kálmán társszerzővel)
  • Sűrűsoros szamócatermesztés 1963. (Szilágyi Kálmán társszerzővel)
  • Beiträge zu einigen Fragen der Fruchtbarkeit der Walnussbäume, 1957
  • L'évolution de la culture de poire, 1964
  • La culture des baccideres, 1964
  • The growing of berryfruit , 1964
  • The development of pear culture, 1964

Elismerései, díjaiSzerkesztés

  • 1952 MTA mezőgazdaság-tudományok doktora
  • 1952-ben Kossuth-díj
  • 1960-ban és 1963-ban a Munka Érdemrend arany fokozata
  • 1958-ban Munka Érdemrend arany fokozat
  • 1959-ben A Magyarországi Haydn Bizottság elismerő emlékoklevéllel köszönte meg az 1959 évi működését
  • 1963-ban Entz Ferenc szakmai emlékérem (A kertészeti termesztésért végzett kiváló munkájáért)
  • 2006 Fertőd Város Díszpolgára

TisztségeiSzerkesztés

  • MTA Kertészeti Főbizottságának elnöke (1956)
  • MTA Növénynemesítési Bizottságának elnöke(1958-tól)
  • FM Kísérletügyi és Mezőgazdasági Tudományos Tanácsának elnöke

ÉrdekességSzerkesztés

Bacsó Péter 1969-es A tanú c. filmjében a "magyar narancs" létrehozására történik kísérlet – a kudarcra ítélt vállalkozásnak reális alapja volt. A Rákosi-rendszerben valóban történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére – politikai nyomásra (id. Porpáczy Aladár növénynemesítő vezetésével). Természetesen szovjet példát követve, ahol a déli részeken (Kaukázus, Fekete-tenger melléke stb.) évszázadok óta terem a mandarin, narancs, citrom, és ahol adott volt a klíma, megfelelő talaj, szakértelem stb.[1] A "magyar narancs"-ról, ill. a citrusfélék korabeli megítéléséről (a luxus szinonimája volt) lásd: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!"[2]

ForrásokSzerkesztés

  • A róla elnevezett szakközépiskola honlapja[1]
  • Magyar életrajzi lexikon[2]
  • Az OSZK katalógusa[3]
  • Kollányi László: 100 éve született Porpáczy Aladár Kertgazdaság 2003 35. évf. 4. sz. 103-104. oldal ISSN 1419-2713
  • www.mezogazdasagimuzeum.hu[4]
  • Porpáczy Aladár–Porpáczy Aladárné Zombori Sarolta: Töretlen hittel. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében, 2. kötet ISBN 978-963-7692-29-1

JegyzetekSzerkesztés