Portál:Fülek/Történelem
 |
A vár felszabadítása után 1598-ban Serényi Mihály, 1599-ben pedig Honorius Tonhauser volt a várkapitány. Fülek politikai és katonai jelentősége a 17. században napról napra növekedett. Ide menekült a nemesség a veszélyeztetett területekről. A század első felében fokozatosan ide települt a környék három vármegyéje - Nógrád, Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső-Szolnok, sőt alkalmanként itt tartotta nemesi közgyűlését és törvényszékeit Hont és Csongrád is.
Ezt a korszakot a Habsburg ellenes nemesi felkelések jellemezték, gondoljunk csak Bocskay Istvánra (1557-1606), Bethlen Gáborra (1580-1629) és Rákóczi Györgyre (1593-1648). 604-ben a császári hadsereg megpróbálta kiszorítani Bocskayt a mai Szlovákia keleti részéről és a Tiszántúlról. A felkelők egyik ága Rhédey Ferenc (füleki várkapitány) vezetésével elfoglalta Gömört és Kishontot, majd 1604 decemberében beért a füleki vár alá. A várat azonban jól felfegyverzett katonák őrizték. A csapat inkább tovább indult Korpona és Besztercebánya felé... 1605 márciusában janicsárokkal tértek vissza elfoglalni Füleket. A felkelés leverését követően Nagy Egídiusz majd Bosnyák Tamás lett a vár kapitánya. Füleki kapitánykodása idején az országgyűlés többször is kedvező döntést hozott a vár megerősítését és bővítését illetően (1608, 1609, 1613, 1618). 1615. május 4-én szörnyű tűz pusztította a várat és a várost, de 1619-re rekonstruálni tudták.