Főmenü megnyitása
Congkapa

Congkapa (más változat: Congkapa Blobzanggragszpa, angolosan: Tsong-kha-pa; Congka, 13571419) tibeti egyházi író, a tibeti buddhizmus reformátora, a Gelug (Dge-lugs, azaz „sárgasapkás”) iskola, a Tibetben és Mongóliában századunkig uralkodó lámaista irányzat alapítója. Lobszang Drakpa (Blo-bzang Grags-pa) szerzetesi néven vagy egyszerűen a Dzse Rinpocse (Rje Rin-po-che) néven is ismert.

Több száz kisebb-nagyobb műve a buddhista vallási irodalom legolvasottabb munkái közé számít. Alkotásaiban néha megkapó költői képeket állított vallási céljai szolgálatába. Fő műve A szentté válás nagyobbik útikalauza (Bjangcsub lamgji rimpa csenpo). Közvetlen inspirálója a Kadampa (Bka’-gdams-pa) hagyomány, Atísa öröksége volt. A tibeti Amdo tartományban született 1357-ben, s világi felszentelését (skrt: Upasaka) és a Kunga Nyingpo (Kun-dga’ Snying-po) nevet három évesen kapta a 4. karmapától, Rolpe Dordzsetől (Rol-pa’i Rdo-rje). Hét évesen kapta meg a novíciusi felszentelést (skrt.: Sramanera, tib.:Gecül) és a Lobszang Drakpa nevet(Blo-bzang Grags-pa) Csödzse Dhondup Rincsentől (Wylie: Chos-rje Don-‘grub Rin-chen). Neki köszönheti, hogy ilyen fiatalon megkaphatta a tibeti buddhizmus három fő haragvó istenségének, Héruka Csakraszamvarának, Hévadzsrának és Jamántakának a beavatásait, és hogy képes volt nagy számú szútra, többek között a Mandzsusrí-náma-szamgítí recitálására. Kiváló ismerője lett a továbbá a Vinajának, a viselkedési szabálygyűjteménynek, valamint később Naropa hat jógájának, a Kálacsakra Tantrának és a nagy hírű Mahámudra gyakorlatnak. 24 évesen kapta meg Congkapa a teljes szerzetesi felszentelést (szanszkrit: bhikshu, tibeti: gelong) a Szakja hagyományból.