Főmenü megnyitása

A proconsul az ókori Róma olyan magistratusa (tisztviselője), aki a consul távollétében kapott megbízást egy provincia kormányzására vagy egy hadsereg vezetésére. Többnyire maga is volt consul, akinek consularis imperiumát (főhatalmát) egy évre meghosszabbították (pro consule imperium).

HadseregparancsnokSzerkesztés

Első említése i. e. 326-ból való, amikor meghosszabbították Publilius Philo consuli hatalmát. Scipio is 11 évig rendelkezett pro consule imperiummal a második pun háború idején. [1]

HelytartóSzerkesztés

A köztársaság vége felé a provinciák annyira megszaporodtak, hogy a helytartókul kinevezett praetorok nem voltak elegendően; ekkor a lelépő consulok is proconsuli címmel vettek át egyes provinciákat, eleinte közvetlenül a consulságot követő évben, később (egy i. e. 53-ban hozott senatusi határozat értelmében) csakis öt év elteltével. Ennek következtében gyakran összetévesztik a proconsult a propraetorral, és fokozatosan a provinciák összes helytartóját a proconsuli címmel illetik, ha voltak consulok vagy praetorok, ha nem.[2]

Augustus a saját hatáskörében megtartott provinciákban imperium proconsulareval rendelkezett, míg helytartói ugyanitt a legatus Augusti pro praetore provincii címmel és hatalommal voltak felruházva. A senatus irányítása alá tartozó provinciákban viszont ezentúl volt consulok és praetorok egyaránt proconsul'i címmel tevékenykedtek. [3] Rangjuk azonban továbbra is consuli vagy praetori volt (consularis, praetorius). A két consularis provincia Africa és Asia lett. [4]

A proconsul a provinciába lépés első napjától volt hivatalban. Elődjének az ettől számított harminc nap alatt el kellett hagynia a provinciát, neki magának pedig hűtlensége terhe alatt nem volt szabad onnan távoznia. Itt a proconsul bizonyos tekintetben korlátlan jogokat gyakorolt, mindössze a provinciában élő római polgároknak volt meg az a joguk, hogy esetleges visszaélések ellen Rómában keressenek orvoslást.[2]

Ha az általa kormányzott provinciában különös érdemeket szerzett magának, szobrot állítottak neki, sőt templomot is emeltek emlékének és a szenátushoz hálaadó feliratot menesztettek (laudationes). A császárság korában a proconsuli tisztség már tisztán közigazgatási jellegű, a katonai ügykör megszűnik.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Római történeti kézikönyv proconsul, 391-392. o.
  2. a b c 'A Pallas nagy lexikona'. (Hozzáférés: 2009. november 17.)
  3. Római történeti kézikönyv proconsul, 391-392. o.
  4. Római történeti kézikönyv helytartó, 248-251. o.

ForrásokSzerkesztés