Proxemika
A kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott távolság, a tér emberi felhasználása a kultúra egyik jellegzetes megnyilvánulási formája.
Központjában a társadalmi és személyes tér problémája, valamint ennek érzékelése áll. Ebben a témakörben legjelentősebb kutatásokat Edward T. Hall végezte. Valamint jelentős munkatársai között említhető meg Marshall McLuhan és Buckminster Fuller is.
A térhasználat kultúrába ágyazottsága
szerkesztésA térhasználat antropológiai megközelítésében Edward T Hall szerepe volt a legmeghatározóbb. A térhasználat antropológiai kutatásakor az embert körülvevő teret intim, személyes, szociális, és nyilvános szintekre osztotta. Ezeket nagyjából koncentrikus körökként képzelte el, amelynek középpontjában maga a személy áll, az egyes szintek sugara pedig jórészt a személy pillanatnyi állapotától függ. Arra a következtetésre jutott, hogy a tér érzékelése, és a különböző szintek lehatárolása, bár minden ember (nagyságrendileg) azonos érzékszervekre hagyatkozik, kultúránként más jelleget mutat. A személyt körülvevő kultúra, alapvetően meghatározza annak térhez való viszonyulását, a különböző szinten definiálására és szervezésére való képességét és hajlamát. Ez az eltérő viszonyulás a minket körülvevőkhöz, sokszor kommunikációs problémákhoz vezet, egyes esetekben konfliktusokhoz is. A kutatások eredménye, hogy egy kommunikációs helyzetben a közelség-távolság mértéke nem csak a kommunikáció résztvevőiről, valamint a közöttük lévő kapcsolatról nyújt információt, hanem az általuk képviselt kulturális normákról is.
Az egyes népek távolságtartásának mértéke a társadalmi tényezők mellett összefüggést mutathat természeti tényezőkkel is. Egyes kutatások szerint hatással van a személyes térhasználatra a klíma, az személyt körülvevő növényvilág és a körülötte élő állatok viselkedése, emellett az őt körülvevő társadalom technikai szintje, a népsűrűség, vagy akár gyermekkorától konzerválódott lakásviszonyai is.
A kultúrfüggés fogalmával szoros kapcsolatban áll a személyes térértelmezés. Ezek a távolságok, együtt mozognak az emberrel, mikro- és makroviszonylatban is. Az emigránsok beilleszkedésének egyik komoly hátráltatója a "befogadó" kultúrához képest eltérő térhasználati szokások. "Ennek hatására a szerkezeti (például iskolázottsági, foglalkozási) asszimiláció időben megelőzi a magatartási asszimilációt." (Nemes Nagy J. 1998)
Az embert körülvevő terek/zónák
szerkesztésHall híres felosztása az egyén körül négy koncentrikus teret különböztet meg. Alapja a kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott távolság.
Az intim tér
szerkesztésAz intim tér vagy más néven bizalmas távolság az egyént legszorosabban körülvevő „buborék”, ahova csak a hozzá legközelebb állók hatolhatnak be. A területén belül lehetetlen nem észrevenni valakinek a jelenlétét. Ha valaki váratlanul belép ebbe a zónába, az egyén ösztönösen hátrahúzódik, vagy legalábbis kényelmetlenül érzi magát.
Személyes tér
szerkesztésA következő, tágabb kör a személyes tér. Ez az, amelyben kényelmesen lépünk interakcióba ismerősökkel. Egyes társadalmakban az ismerősökkel szembeni távolságtartás határa olyan kicsi lehet, hogy eléri a más kultúrákban bizalmas távolságnak tekintettet.
Társadalmi vagy szociális tér
szerkesztésEz, az ismeretlenekkel való interakció bevett távolsága. Elsősorban a személytelen ügyek intézésére alkalmas. Ennek a mértéke változik leginkább a kultúra függvényében. A "latin kultúrákban" ez a tér valamivel szűkebb, a "nordikus kultúrákban" tágabb. Ez csupán egy egyszerű példa, az eltérő kultúrák eltérő térhasználatára. Egy északi ember, ugyanis tolakodónak érezheti egy mediterrán közegben nevelkedett beszélgetőpartner közelségét.
Nyilvános tér
szerkesztésA negyedik kör Hall szerint a nyilvános tér, amelyben az egyén a társadalmi interakciókat már személytelennek és anonimnak érzékeli. Ez a távolság már teljesen kívül esik a személyes vonatkozások széféráján. Az ebbe a térbe belépőkkel az egyén nem egyértelműen folytat közvetlen kommunikációt. Azokban az esetekben amikor mégis, a kommunikáció sokban különbözik a fentebb tárgyalt távolságok esetén tapasztaltnál. Nyelvészek megfigyelései alapján, nagy gyakorisággal előfordul, hogy ilyen távolságból folytatott beszélgetés során a felek sokkal jobban megválogatják szavaikat, sőt nyelvtani, mondattani, fogalmazásmódbeli különbségeket is tapasztalhatunk. Martin Joos "formális stílusnak" nevezi az embernek ezt a beszédmódját.
Edward T. Hall. ezekben a modellekben a kényszermentes távolságtartás alapjellemzőit tematizálja. Nyilvánvaló, hogy tömeghatásra, vagy más kényszerítő erő hatására ezek a távolságok megváltoznak, vagy akár el is tűnhetnek.
Az elmélet alkalmazhatósága
szerkesztésA gyakorlatban leginkább olyan kommunikációs helyzetekben fontos a proxemika, amikor eltérő kultúrájú emberek egymással interakcióba lépnek, és mindkét fél (vagy minimum az egyik fél) érdeke a jó kapcsolat megteremtése és fenntartása.
A legjobb példa az ilyen szituációkra a diplomácia, amely egymástól távolinak tekinthető kultúrák képviselőinek kommunikációja esetén komoly nehézségeket rejthet. Egymás protokolláris szokásain túl, jó, ha ismerjük a másik személyes térhasználatát is. A metakommunikációs szokásainak ismeretével ötvözve könnyebbé válik egymástól idegen emberek között a kielégítően jó kapcsolat fenntartása.
Edward T. Hall az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumi munkatársaként amerikai nagyköveteket oktatott protokolláris, metakommunikációs és a proxemika alapvetéseire építő kommunikációs készségekre.
Források
szerkesztés- Nemes Nagy József: A tér a társadalomtudományban, 1998 Budapest, Kiadó: Hilscher Rezső Szociálpolitikai egyesület „Ember-Település-Régió”
- Online hozzáférhető: https://web.archive.org/web/20130630202828/http://geogr.elte.hu/ref/REF_Kiadvanyok/Ter_a_tarskutban/A_Ter_a_tarsadalomkutatasban_NNJ.htm
- http://idegen-szavak.hu/proxemika
- http://www.lelkititkaink.hu/rejtett_dimenziok.html