Bodrosfejű arasszári
A bodrosfejű arasszári (Pteroglossus beauharnaisii) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Állatkerti példány
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Pteroglossus beauharnaisii Wagler, 1832 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bodrosfejű arasszári témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrosfejű arasszári témájú médiaállományokat és Bodrosfejű arasszári témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Johann Georg Wagler német ornitológus írta le 1832-ben, Pteroglossus beauharnaesii néven.[3]
Előfordulása szerkesztés
Dél-Amerikában, Brazília, Bolívia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 46 centiméter, testtömege 164–280 gramm.[5] Feje tetejének tollazata rövid, fényes és göndörödött tollakból áll.
 |
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk szerkesztés
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe. [2022. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
