Publius Cornelius Rufinus

Publius Cornelius Rufinus (Kr. e. 4. századKr. e. 275 után) római politikus, hadvezér, a patrícius származású Cornelia gens tagja volt.

Publius Cornelius Rufinus
Született i. e. 4. század
ókori Róma
Elhunyt i. e. 4. század
nem ismert
Állampolgársága római
Gyermekei Gnaeus Cornelius Rufinus
Szüleinem ismert
nem ismert
Foglalkozása
  • ókori római politikus
  • Ancient Roman military personnel
Tisztség

Apja feltehetően az a Publius Cornelius Rufinus, akit Kr. e. 334-ben dictatorrá választottak. Az ifjabb Publius korának egyik legtehetségesebb hadvezéreként szerzett érdemeket, bár kapzsisága miatt számos személyes ellenfelet szerzett. Először Kr. e. 290-ben volt consul Manlius Curius Dentatus kollégájaként, ilyen minőségben végleg győzelmet aratott a III. szamnisz háborúban. Diadaláért triumphust tarthatott.

Kr. e. 277-ben, második, Caius Iunius Bubulcus Brutusszal betöltött consulsága alatt ismét a fellázadt szamniszok, illetve a görögök ellen harcolt Dél-Itáliában. Mivel Pürrhosz elhagyta a területet, könnyű dolga volt. Legnagyobb tette Krotón bevétele.

Egy alkalommal dictator is volt, feltehetően Kr. e. 280-ban, miután a római hadak vereséget szenvedtek Hérakleia mellett. Kr. e. 275-ben a censorok (Quintus Aemilius Papus és személyes ellenfele, Caius Fabricius) kizárták a senatusból, mert 10 fontnyi ezüsttálat birtokolt. Plinius feljegyezte róla, hogy egy éjszaka megvakult, miközben balszerencséjéről álmodott.

Az unokája, szintén Publius Cornelius Rufinus viselte először cognomeneként a Sulla nevet.

További információkSzerkesztés


Elődei:
Lucius Postumius Megellus
és
Caius Iunius Bubulcus Brutus
Consul
Kr. e. 290
collega:
Manlius Curius Dentatus
 
Utódai:
Marcus Valerius Maximus Corvus
és
Quintus Caedicius Noctua


Elődei:
Caius Fabricius Luscina
és
Quintus Aemilius Papus
Consul
Kr. e. 277
collega:
Caius Iunius Bubulcus Brutus
 
Utódai:
Quintus Fabius Maximus Gurges
és
Caius Genucius Clepsina