Pygmalion (film, 1938)

A Pygmalion (Pygmalion) 1938-ban bemutatott fekete–fehér angol játékfilm Anthony Asquith és Leslie Howard rendezésében; George Bernard Shaw azonos című híres vígjátékának adaptációja.

Pygmalion
(Pygmalion)
1938-as brit film

Pygmalion-1938.jpg
Rendező Anthony Asquith
Leslie Howard
Producer Gabriel Pascal
AlapműGeorge Bernard Shaw azonos című színműve
Műfaj
  • romantikus vígjáték
  • filmdráma
Forgatókönyvíró George Bernard Shaw
W.P. Lipscomb
Cecil Lewis
Főszerepben Leslie Howard
Wendy Hiller
Zene Arthur Honegger
Operatőr Harry Stradling
Vágó David Lean
Díszlettervező John Bryan
Gyártás
Ország Egyesült Királyság
Nyelv angol
Forgatási helyszín Pinewood Studios
Játékidő 96 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Metro-Goldwyn-Mayer
BemutatóNagy-Britannia: 1938. október 6.
Magyarország: 1939. november 16.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Pygmalion témájú médiaállományokat.

Ez volt Leslie Howard, az akkor már híres színész filmrendezői bemutatkozása. A filmet Magyarországon 1939. november 16-án mutatták be.

CselekményeSzerkesztés

A londoni operából kiáramló közönségnek Eliza virágcsokrokat árul. A tömegben egy férfi – Higgins fonetikaprofesszor – nagy hangon kijelenti, hogy a piszkos, rossz beszédű virágárus lányból pár hónap alatt előkelő hölgyet tudna csinálni, aki még a nagykövet estélyén is bámulatba ejtené a társaságot. Másnap Higginsnél megjelenik Eliza és felszólítja a professzort, hogy váltsa valóra kijelentését. Az éppen Higginsnél tartózkodó Pickering ezredes fogadást ajánl Higginsnek, aki beleegyezik a játékba. Komoly munka kezdődik, a faragatlan lányt minden szóra újból kell tanítani, minden mozdulatot újból meg kell mutatni. Elérkezik a nagykövet estélye, ahol Eliza sikerrel helytáll. Azt terjesztik róla, hogy egy királyi ház sarja és rangrejtve jelent meg az estélyen. A kísérletnek vége, Higgins és Pickering elégedett. A lány azonban nem tud mit kezdeni magával. Szemére veti a professzornak önzését, aki csak a kísérletével törődött. Eliza éjszaka kiszökik a házból, de még fölkeresi Higgins anyját, hogy elbúcsúzzon tőle. Itt talál rá Higgins, aki már kétségbeesetten kereste, mert eltűnése után rádöbbent, mennyire szereti.

FilmtörténetSzerkesztés

Anthony Asquith Pygmalion-feldolgozása lényegében megfilmesített színház, de a műfajon belül a jobbak közé tartozik. Georges Sadoul francia filmtörténész könyvében kiemeli a film szép fényképezését és kitűnő vágását. A vágó egyébként a később híres filmrendezővé lett David Lean volt. A film valószínűleg mintául szolgált Laurence Olivier-nek a Shapespeare-darabok későbbi megfilmesítésében. Maga Asquith is még több hasonló stílusú, enyhén gunyoros hangvételű filmvígjátékot készített az 1950-es évek első felében.

FőszereplőkSzerkesztés

  • Leslie Howard – Henry Higgins professzor
  • Wendy Hiller – Eliza Doolittle
  • Wilfrid Lawson – Alfred Doolittle
  • Marie Lohr – Mrs. Higgins
  • Scott Sunderland – George Pickering ezredes
  • Jean Cadell – Mrs. Pearce
  • David Tree – Freddy Eynsford-Hill
  • Everley Gregg – Mrs. Eynsford-Hill
  • Leueen MacGrath – Clara Eynsford Hill
  • Esme Percy – Aristid Karpathy gróf

ForrásokSzerkesztés

  • (1939. november 18.) Pygmalion (PDF). Magyar Film 1. évf. (40. szám), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 10.)  
  • Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 355. o. (1959) 
  • Ulrich Gregor, Enno Patalas. A film világtörténete, ford. Félix Pál, Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 188. o. (1966) 
  • Pygmalion az Internet Movie Database oldalon (angolul)