Óriásvirágfélék
Az óriásvirágfélék (rafléziavirágúak, Rafflesiaceae) a zárvatermők (Magnoliophyta) közé tartozó valódi kétszikűek (eudicots) Malpighiales rendjének egyik családja. A családot és annak típusnemzetségét is az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról nevezték el. Sir Stamford Rafflest Délkelet-Ázsiába elkísérte a botanikus Joseph Arnoldi. Kettejük családnevét egyesíti a Föld legnagyobb ismert virágának tudományos fajneve: Rafflesia arnoldii.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) Rhizanthes sp. bimbói és elnyílt virágai Szumátrán
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Típusnemzetség | ||||||||||||||||||
| Rafflesia | ||||||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriásvirágfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásvirágfélék témájú médiaállományokat és Óriásvirágfélék témájú kategóriát. |
A fajok többsége ritka és veszélyeztetett.
Származásuk, elterjedésük szerkesztés
Erősen redukált felépítésük miatt rendszertani besorolásuk sokáig bizonytalan volt.[3] A hagyományos rendszertanokban (pl. Cronquist-rendszer, Tahtadzsján-rendszer, Borhidi-rendszer, Dahlgren-rendszer, Thorne-rendszer) a Rosidae (rózsaalkatúak) alosztályának óriásvirágúak (rafléziavirágúak, Rafflesiales) rendjébe vonták össze az élősködő növények három, hasonlóan redukált családját:
- óriásvirágfélék (Rafflesiaceae) — 7 nemzetséggel,
- Mitrastemonaceae — egyetlen nemzetség (Mitrastemon) két fajával,
- Hydnoraceae — 2 nemzetséggel.
Ez a taxon parafiletikusnak bizonyult, ezért a molekuláris biológia eredményein alapuló APG III rendszertan megszüntette; a három családot különböző kládokba sorolták be, illetve át. Jelentősen ingadozik a nemzetségek száma és besorolása. Külön, Apodanthes családba különítették el és a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe soroltak át két nemzetséget: a monotipikus Apodanthát (Apodanthes) és a 10 fajt számláló Pilostylost.
Davis et al. (2007) szerint a (tágabb értelemben vett) kutyatejfélék (Euphorbiaceae) egyik alcsaládjának tekinti őket a konszenzussal idesorolt három nemzetséggel.
Természetes élőhelyeik az óvilági trópusok (főleg Afrika és Délkelet-Ázsia).
Megjelenésük, felépítésük szerkesztés
Kétlaki növények redukált vegetatív és lassan hatalmasra fejlődő szaporító szervekkel. A vegetatív szervek néhány, a gazdanövény szöveteiben húzódó fonalszerű sejtsorrá csökevényesedtek.
Életmódjuk, termőhelyük szerkesztés
Más növényeken, jellemzően fákon élősködnek. Nincs klorofilljuk, tehát nem fotoszintetizálnak: minden tápanyagot fonalaik vesznek fel a gazdanövény nedveiből.
Miután bimbóik áttöri a gazdanövény kérgét, mintegy 10 hónap alatt nőnek meg teljes méretükre, és csak néhány napig nyílnak. Jellemzően döglegyek porozzák be őket; csalogatásukra a húsos szirmok a rothadó húséhoz hasonló bűzt árasztanak.
Felhasználásuk szerkesztés
Sok bimbót leszednek a népi gyógyászathoz vagy különleges csemegét készítenek belőlük.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Angiosperm Phylogeny Website
- ↑ a b Tropicos: Rafflesiaceae
- ↑ National Geographic: „Rendes családból” származik az óriás bűzvirág
Források szerkesztés
- Nádori Attila et al. (szerk.), 2007: Britannica Hungarica XIX. kötet. Lexikon Kiadó, Budapest, ISBN 978 963 06 2350 6 p. 355–356.
