Ralfsiales
A Ralfsiales a barnamoszatok (Phaeophyceae) egy kéregképző fajokból álló kládja.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Kládok | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ralfsiales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ralfsiales témájú kategóriát. |
Történet
szerkesztésA Ralfsiát 1843-ban írta le Berkeley, típusfaja a Ralfsia deusta.[1] Oltmanns 1922-ben az ide tartozó csoportokat az Ectocarpalesbe sorolta a Chordariales, a Punctariales, a Dictyosiphonales, a Scytothamnales, a Desmarestiales és a Sporochnales mellett.[2]
1972-ben hozta létre Nakamura a Ralfsia alapján[3] az izomorf haplodiplonta életciklusú lemezesen csírázó barnamoszatokra,[2] de nem írta le latinul, így nomen nudum volt.[2] Bár több tanulmány megkérdőjelezte érvényességét, Lim et al. önálló taxonként ismerte el 2007-ben morfológia és molekuláris adatok, például rbcL-szekvencia alapján.[4] 1987-ben Fletcher a Scytosiphonaceaebe sorolta, miután a Stragularia nemzetségről kiderült, hogy a Scytosiphonaceae egyenes lemezű tagjai életciklusa egy szakasza, ez alapján Kawai 1992-ben valószínűsítette, hogy a Ralfsiales egyenes lemezű Scytosiphonales-fajokból fejlődött lemezredukcióval és pirenoidvesztéssel.[5] Hivatalosan Lim és Kawai írták le 2007-ben.[6]
Családszintű csoportosítása 1982-ben jött létre, 2007-ben Lim és Kawai, 2017-ben León-Alvarez et al., 2021-ben Parente et al. módosították. 2022-ben fedezték fel Oteng'o et al. a Sungminiaceaet.[4]
Morfológia
szerkesztés1 (Sungminiaceae, Neoralfsiaceae, Pseudoralfsiaceae)[4] vagy több lemezes vagy csésze alakú kloroplasztisza van pirenoid nélkül, azonban egyes tanulmányok jelenlétükről számolnak be, de ezek ritkán rendelkeznek a pirenoidokhoz tartozó leírással vagy mikrográfokkal. Zoidangiuma egykamrás, és rendelkezhet parafízissel, köztes helyzetű többkamrás sporangiuma 1 (Sungminiaceae, Neoralfsiaceae), 1–2 (Pseudoralfsiaceae), 1–3 (Mesosporaceae) vagy egy vagy több (Hapalospongidiaceae, Ralfsiaceae) steril terminális sejttel rendelkező plurangium,[4] míg egykamrás gamétangiuma unangium. Korai hajtása lemezes, sporo- vagy gametofitonja kéregképző.[4] A Ralfsiales egyes kládjait meghatározó morfológiai jellemzők a sejt plasztiszszáma, a kéreg és a medulla elkülönülése, a plurangiumok sterilsejt-száma és az unangiumok parafízisei. Azonban az erős morfológiai jellemzők hiánya miatt nehéz a fajok helyes morfológiai azonosítása és elhelyezése a Ralfsialesben.[4] A Sungminiaceae, a Pseudoralfsiaceae és a Ralfsiaceae unangiumainál ismert, míg a többi 3 ismert kládban nem ismert szesszilis állapot.[4] A Ralfsiaceae és a Mesosporaceae plasztisza parietális, és van szemfoltja.[5]
A Hapalospongidiaceae unangiumtartó fonalai 7–31, a Mesosporaceaeéi 5–12, a Neoralfsiaceaeéi 3–6, a Ralfsiaceaeéi 1–6, a Pseudoralfsiaceaeéi 1–3, a Sungminiaceaeéi 1–2 sejtűek.[4] Hajtás körüli fonalai a Hapalospongidiaceae és a Mesosporaceae esetén kevéssé, a Sungminiaceae esetén közepesen, a Neoralfsiaceae, a Pseudoralfsiaceae és a Ralfsiaceae esetén erősen kötődnek.[4] A Neoralfsiaceae mindig rendelkezik rizoiddal, a Pseudoralfsiaceae és a Ralfsiaceae rendelkeznek rizoidos és rizoid nélküli fajokkal is, a többi kládban sosincs rizoid.[4] Tehát az unangiumok morfológiájuk, például fonalaik, helyzetük és parafízisük jelenléte vagy hiánya közti különbségeik révén a különböző csoportok megkülönböztetésére alkalmasak.[7]
A Sungminiaceae hajtásai dimerek.[4] A legtöbb kéregképző barnamoszatfaj ide tartozik.[4]
Életciklus
szerkesztésHajtása életciklusa legalább egy részében vagy korai fejlődési szakaszaiban kérget képez.[6] Életciklusa többnyire izomorf, ez alól a heteromorf életciklusú Heteroralfsia saxicola kivétel.[8] Haplodiplonta.[2]
Izogám,[9] de képezhet zoospórákat, és szaporodhat anizogámia útján is.[5] Hosszú elülső és rövid hátulsó ostora van.[5]
Genetika
szerkesztésElső mitokondriális genomját 2021-ben szekvenálták Starok et al. Az egyetlen ismert mitokondriális génveszteség az Analipus japonicusban történt, mely az rpl31-et vesztette el. Az A. japonicus mtDNS-e 38 173 bp hosszú, 37 fehérje-, 25 tRNS-kódoló és 4 ismeretlen funkciójú gént tartalmaz.[10] GC-tartalma 40,76%.[11] A Sungminia rbcL génje 9,6–13,9%-ban, COI-5P génje 30–35,4%-ban különbözik a Ralfsiales többi nemzetségéétől. A Sungminia asiatica e génjei a Sungminia gladiata fajéitól 3,0, illetve 9,3%-ban térnek el, míg a Sungminia pyriformiséitól 2,8–2,9, illetve 8,9%-ban térnek el. A S. gladiata e két génje a S. pyriformiséitól 2,2–2,4, illetve 8,8%-ban tér el.[4]
Filogenetika
szerkesztésA barnamoszatok II. kládjának tagja a Syringodermatales, a Sphacelariales, a Fucales, a Dictyotales és a Laminariales mellett.
Taxonómia
szerkesztés6 kládja van, a Hapalospongidiaceae, a Mesosporaceae, a Neoralfsiaceae, a Pseudoralfsiaceae, a Ralfsiaceae és a Sungminiaceae.[4] Korábban önállónak tekintették a Heterochordariaceaet,[12]:958 mely ma a Ralfsiaceae szinonimája, valamint a Lithodermataceaet, mely ma a Sphacelariales tagja.[13]
A Porterinema is a Ralfsiales tagja lehet, ez esetben McCauley és Wehr szerint a Heribaudiella és a Bodanella is tagja e kládnak.[14]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!Guiry, M. D.: . AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway
- ↑ a b c d Rousseau F, de Reviers B (1999). „Circumscription of the order Ectocarpales (Phaeophyceae): bibliographical synthesis and molecular evidence”. Cryptogamie Algol 20 (1), 5–18. o.
- ↑ John DM, Lawson GW (1974. szeptember 11.). „Basispora, a new genus of the Ralfsiaceae”. Br Phycol J 9 (3), 285–290. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Oteng'o AO, Won BY, Cho TO (2022. augusztus 6.). „Proposal for the Sungminiaceae fam. nov. (Ralfsiales, Phaeophyceae) for Sungminia gen. nov. with three new species based on molecular and morphological analyses”. J Phycol 58 (5), 719–728. o. DOI:10.1111/jpy.13280. PMID 35852925. PMC 9804423.
- ↑ a b c d Kawai H (1992). „A summary of the morphology of chloroplasts and flagellated cells in the Phaeophyceae”. Kor J Phycol 7 (1), 33–43. o. (Hozzáférés: 2024. október 9.)
- ↑ a b Guiry, M. D.. „[1]”, Kiadó: World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. (Hozzáférés: 2024. október 9.)
- ↑ Oteng'o AO, Won BY, Cho TO (2023. szeptember 15.). „Fissipedicella orientalis gen. et sp. nov. (Ralfsiales, Phaeophyceae), a new crustose brown alga from Korea based on molecular and morphological analyses”. Algae, 173–181. o. DOI:10.4490/algae.2023.38.9.9. (Hozzáférés: 2024. október 9.)
- ↑ Kawai H, Hanyuda T, Draisma SG, Wilce RT, Andersen RA (2015. szeptember 27.). „Molecular phylogeny of two unusual brown algae, Phaeostrophion irregulare and Platysiphon glacialis, proposal of the Stschapoviales ord. nov. and Platysiphonaceae fam. nov., and a re-examination of divergence times for brown algal orders”. J Phycol 51 (5), 918–928. o. DOI:10.1111/jpy.12332. PMID 26986888. PMC 5054896.
- ↑ Choi JW, Graf L, Peters AF, Cock JM, Nishitsuji K, Arimoto A, Shoguchi E, Nagasato C, Choi CG, Yoon HS (2020. február 6.). „Organelle inheritance and genome architecture variation in isogamous brown algae”. Sci Rep 10. DOI:10.1038/s41598-020-58817-7. PMID 32029782. PMC 7005149.
- ↑ Starko S, Bringloe TT, Gomez MS, Darby H, Graham SW, Martone PT (2021. július 6.). „Genomic Rearrangements and Sequence Evolution across Brown Algal Organelles”. Genome Biol Evol 13 (7). DOI:10.1093/gbe/evab124. PMID 34061182. PMC 8290108.
- ↑ Analipus japonicus mitochondrion, complete genome, 2016. június 13. (Hozzáférés: 2024. október 9.)
- ↑ Galloway AW, Britton-Simmons KH, Duggins DO, Gabrielson PW, Brett MT (2012. május 15.). „Fatty acid signatures differentiate marine macrophytes at ordinal and family ranks”. J Phycol 48 (4), 956–965. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2012.01173.x. PMID 27009005. (Hozzáférés: 2024. október 9.)
- ↑ Bittner L, Payri CE, Couloux A, Cruaud C, de Reviers B, Rousseau F (2008. július 3.). „Molecular phylogeny of the Dictyotales and their position within the Phaeophyceae, based on nuclear, plastid and mitochondrial DNA sequence data”. Mol Phylogenet Evol 49 (1), 211–226. o. DOI:10.1016/j.ympev.2008.06.018. PMID 18652904.
- ↑ McCauley LAR, Wehr JD (2007. július 5.). „Taxonomic reappraisal of the freshwater brown algae Bodanella, Ectocarpus, Heribaudiella, and Pleurocladia (Phaeophyceae) on the basis of rbcL sequences and morphological characters”. Phycologia 46 (4), 429–439. o.
