Főmenü megnyitása

Rarotongai tengerilégykapó

madárfaj

A rarotongai tengerilégykapó vagy kakerori (Pomarea dimidiata) madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Rarotongai tengerilégykapó
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Corvida
Öregcsalád: Corvoidea
Család: Császárlégykapó-félék (Monarchidae)
Nem: Pomarea
Bonaparte, 1854
Faj: P. dimidiata
Tudományos név
Pomarea dimidiata
(Hartlaub & Finsch, 1871)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rarotongai tengerilégykapó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rarotongai tengerilégykapó témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

A rarotongai tengerilégykapó a Cook-szigetekhez tartozó Rarotonga sziget endemikus madara.

MegjelenéseSzerkesztés

Ez a madár azért különös, mivel növekedése során többször is átalakítja tollazatának színezetét.[1] Például négy év alatt a rarotongai tengerilégykapó tollazatának a színezete a narancsszínűtől a szürkés-narancsszínűn át a tiszta szürkéig változik.

ÉletmódjaSzerkesztés

Mivel nagyjából a ragadozó mentes óceáni, trópusi szigetek egyik lakója, a kakeori eléggé hosszú életű egy 22 grammos madárhoz képest;[1] általában 7-9 évig él. A fiókák 85-89 százaléka válik felnőtté; ez a szám nagyjából megegyezik a pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae) és a selyemmadár (Ptilonorhynchus violaceus) túlélési rétéjéval,[2] és körülbelül tízszer nagyobb, mint a holarktikus énekesmadarak esetében. A megfigyelés az 1980-as évektől folyik és 24 meggyűrűzött rarotongai tengerilégykapót vett igénybe. Ez a magas túlélési ráta, annak köszönhető, hogy a fiókákat a korábbi fészekaljból származó madarak is táplálják, illetve védelmezik.[3]

SzaporodásaSzerkesztés

A hímek már egyévesen ivarérettek, azonban csak négy év után szaporodnak.[4] Egy fészekben általában 2 tojás van.

Veszélyeztetettsége és védelmeSzerkesztés

A korábban gyakori madarat a szigetre behurcolt házi patkányok (Rattus rattus) és macskák (Felis silvestris catus) szinte teljesen kiirtották.[5] A csendes-óceáni szigetek egyik legveszélyeztetettebb madarává vált az 1980-as évek közepére.[6] De a patkányok kiirtásával és némi emberi segítséggel, a rarotongai tengerilégykapó állományok újból növekedésnek indultak. Mivel az egész faj csak a Rarotonga szigetre korlátozódik, egy erős trópusi ciklon az egész költőkolóniát megsemmisítheti abban az évben.[4]

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rarotonga Monarch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés