Főmenü megnyitása

Reményi Károly (Pestszenterzsébet, 1934. március 31.) Széchenyi-díjas magyar gépész- és villamosmérnök, energetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az energetika és a gyenge minőségű szenek tüzeléstechnikája. Nevéhez fűződik a „hibrid-fluidizációs tüzelési rendszer” kidolgozása, valamint több magyar hőerőmű üzembehelyezésével kapcsolatos problémájának megoldása. 1970 és 1992 között a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatóhelyettese.

Reményi Károly
Született 1934. március 31. (85 éves)
Pestszenterzsébet
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
villamosmérnök,
energetikus,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj

ÉletpályájaSzerkesztés

1953-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1957-ben szerzett mérnökdiplomát. Emellett 1962-ben villamosmérnöki diplomát is szerzett. Gépészmérnöki diplomájának megszerzése után a Csepeli Erőműnél kapott mérnöki állást. Egy évvel később átment Erőmű-tröszthöz (ma: Magyar Villamos Művek Zrt.), ahol műszaki munkatársi beosztásban dolgozott. Itt tizenkét évet töltött. 1970-ben tért át a komolyabb tudományos tevékenységre, amikor Vajda György mellé a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (Veiki) igazgató-helyettesévé nevezték ki. Tudományos munkásságának jelentős része a kutatóintézethez kapcsolódik. Hivatali ideje huszonkét évet ölelt át. 1992-ben kutatóprofesszori megbízást kapott. Emellett 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának energetika tanszékére (ma: energetikai gépek és rendszerek tanszék). 2004-ben professor emeritusi címet kapott.

1967-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Energetikai, illetve az Áramlás- és Hőtechnikai Bizottságának lett tagja. 1987-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1988-tól annak 1995-ös megszűnéséig a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. Emellett a Könyv és Folyóirat-kiadó Bizottság és a Környezettudományi Elnöki Bizottság munkájában is részt vesz. Akadémiai tisztségei mellett az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnökségi tagja és az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának elnöke. Az Acta Technica szerkesztőbizottságába is bekerült.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területei az energetika és a tüzeléstechnika, ezen belül a gyenge minőségű szeneké. Emellett a szénkeverékek aprítási és égési törvényszerűségeivel, valamint a szénhidrogének és a szénportűz stabilitásával is foglalkozik. A 2000-es évek második felétől a globális felmelegedés energetikai problémáit kutatja.

Legjelentősebb szabadalma a munkatársaival kidolgozott úgynevezett „hibrid-fluidizációs tüzelési rendszer”, amelynek jelentősége, hogy az eljárás a tüzelés stabilitásával, károsanyag-kibocsátásával, valamint a különböző tüzelőanyagok minőségváltozásával kapcsolatos problémákra megoldást ad, illetve lényegesen mérsékli a problémákat. A rendszer hozzájárult az energiatermelés jelentős szektorában a kutatás-fejlesztés hatékonyságának növeléséhez. További szabadalmai közé tartozik egy új elven működő szénőrlőmalom és egy olyan szénpörgő, amely alacsony nitrogén-oxidos tüzelést biztosít.

Jelentős szerepe volt az újonnan épített erőművek (Ajkai Hőerőmű, Oroszlányi Erőmű, Dunamenti Erőmű és Bánhida) üzembehelyezése kapcsán előkerült problémák megoldásában, illetve fontos eredményeket ért el az energetikai hőcserélők fejlesztésében és az erőművi víztisztítás területén.

Kétszáznyolcan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációit magyar és angol nyelven adja közre. Összesen tizenkét szabadalmat jegyeztetett be.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Segner Hungaricus-díj (1975)
  • Széchenyi-díj (1997) – A nagy széntüzelésű kazánokhoz hibrid-fluid tüzelési rendszer kifejlesztésében és megvalósításában végzett munkájáért, valamint a tudományos kutatás és az egyetemi oktatás terén végzett tevékenységéért.
  • Akadémiai-Szabadalmi Nívódíj (2008)

Főbb publikációiSzerkesztés

  • The Theory of Grindability and the Comminution of Binary Mixtures (1974)
  • Korszerű kazánberendezések (1977)
  • Combustion Stability (1980)
  • Óriás kazánok szénporelőkészítő rendszerei (1984, kínaiul is)
  • Industrial Firing (1987)
  • Combustion Modelling of Coal Particles (1991)
  • New Method for High Power Fluidization Firing (1993)
  • Új technológiák az energetikában (1995)
  • Combustion Efficiency and Air Quality (1995)
  • Transport Phenomena in Combustion Aerodinamics and Combustion in Fluidized Bed Furnace Chamber (1996)
  • Az energetikai fejlesztések fő irányai (2002)
  • Környezetvédelmi lexikon (társszerk., 2002)
  • Megújuló energiák (2007)
  • Megjegyzések a globális felmelegedéshez (Gróf Gyulával, 2008)

ForrásokSzerkesztés