Ripacs

A ripacs külsődleges eszközöket, hatásvadász, harsány, kulisszarengető gesztusokat használó, mindenáron a közönség tetszését kereső színész (tágabb értelemben minden így fellépő előadóművész).

Ralph Burton karikatúrája a Puck 1916. október 28-i számának borítóján

Aki a színpadon ripacskodik, az széles eszközökkel, az átélést nélkülözve, hadonászva, kiabálva és grimaszolva túljátssza, imitálja az érzelmeket, az indulatokat; olcsó, könnyen elérhető hatásokra tör.

Egyes jelentős, tehetséges színészek is hajlamosak a ripacskodásra, ami leginkább a figura meg nem lelése, illetve a rendezés nem kielégítő munkája következtében fordul elő.

A cirkuszi bohóc tulajdonképpen ugyanezt csinálja, de azt stilizálva, karikírozva; nem utolsósorban a sajátos kosztümje álarcába rejtőzés segítségével.

Ripacsnak titulálnak harsányan színészkedő politikusokat is. Mussoliniről is azt mondják, hogy rettentő ripacs volt.

A szó Szigeti József Csókon szerzett vőlegény című színművének Ripacs nevű züllött színészalakja nevéből ered.

Eredetileg bármilyen felületi egyenetlenség, szakadás elnevezése volt, a népnyelvben főként a himlőhelyé.[1][2]

  1. Czuczor Gergely: A Magyar Nyelv Szótára'. [2021. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
  2. Révai Nagy Lexikona. Hasonmás kiad. H. n., 1994. Babits K. XVI. köt. 281. l. ISBN 9638318244

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés