Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin

orosz zeneszerző, zongoraművész

Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin, oroszul: Родион Константинович Щедрин (Moszkva, 1932. december 16. –) szovjet-orosz zeneszerző, zongoraművész, a Szovjetunió népművésze (1981).

Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin
(Родион Константинович Щедрин)
Scsedrin és Pliszeckaja 2009-ben
Scsedrin és Pliszeckaja 2009-ben
Született 1932. december 16. (88 éves)[1][2][3][4][5]
Moszkva[6][2][7][8]
Állampolgársága
Házastársa Maja Mihajlovna Pliszeckaja (1958–2015)
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Golden Medal for Merit to Culture
  • Haza Szolgálatáért Érdemérem 2. fokozata
  • Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozata
  • A Haza Szolgálatáért-érdemrend, IV. osztály
  • Lenin-rend
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Méltóság Érdemrendje
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic
  • Becsületrend
  • Golden Mask
  • A Szovjetunió Állami Díja (1972)
  • a Szovjetunió népművésze (1981)
  • Lenin-díj (1984)
  • az Oroszországi Föderáció Állami Díja (1992)

A Wikimédia Commons tartalmaz Rogyion Konsztantyinovics Scsedrin témájú médiaállományokat.

Legismertebb kompozíciója a Кармен-сюита (Carmen-szvit) című Bizet operájából készült balettzenéje (1967). A szinte minden műfajban alkotó komponista fő műve a gyermekkorától rajongott Gogol-regényből, tíz éven át saját librettójára írott Мертвые души (Holt lelkek) című operája (1977).

Felesége 1958-tól a balerina haláláig Maja Pliszeckaja volt.

ÉleteSzerkesztés

Édesapja is zeneszerző volt, az alapokat tőle sajátította el. A még zongoraművésznek készülő Scsedrin 1941-től a Moszkvai Központi Zeneiskolában tanult. A Nagy Honvédő Háború idejére családjával együtt Szamarába evakuálták. 1944-től a Moszkvai Kórusiskola diákja volt. 1950-ben került be a Moszkvai Konzervatóriumba. Zeneszerzést Jurij Saporin osztályában, zongorát Jakov Fliernél tanult. Az 1955-ös végzés után pianistaként működött.

A Carmen-szvitSzerkesztés

A balett bemutatója 1967-ben volt Maja Pliszeckajával a címszerepben, aki Scsedrin felesége volt. Ugyancsak 1967-ben a Kubai Nemzeti Balett is bemutatta, ott Alicia Alonso volt a főszereplő. Az előadások bejárták a világot, az oroszból két (1969, 1978), a kubaiból három filmváltozat (1968, 1972, 1973) is készült.

Állítólag Scsedrin a felesége számára szeretett volna Sosztakoviccsal íratni egy szvitet a Carmenből, de ő a feladatot finoman, ám határozottan visszautasította, ezért Scsedrin maga írta meg, amit a Bolsoj be is mutatott, de a premiert követően az előadást betiltották, mert túlságosan túlfűtöttnek és erotikusnak találták. Aztán vagy háromszáz előadást ért meg csak New Yorkban.[9]

MűveiSzerkesztés

BalettekSzerkesztés

  • A púpos lovacska (Pjotr Pavlovics Jersov meséjéből); 1960
  • Carmen-szvit (Bizet operájából); 1967
  • Anna Karenina (Tolsztoj regénye alapján); 1972
  • Sirály (Csehov nyomán); 1980
  • A kutyás hölgy (Csehov nyomán); 1985

OperákSzerkesztés

  • Nem csak szerelem (Sz. P. Antonov elbeszélései alapján); 1961
  • Holt lelkek (Gogol műve nyomán); 1977
  • Lolita (V. V. Nabokov regényéből), 1992
  • Очарованный странник (Leszkov elbeszéléséből); 2002
  • Боярыня Морозова (Avvakum protopópa és Morozova önéletírása nyomán); 2006

Zenekari művekSzerkesztés

Vokális művekSzerkesztés

ZongoraművekSzerkesztés

KamarazeneSzerkesztés

EgyebekSzerkesztés

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Щедрин Родион Константинович, 2015. szeptember 28.
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. Archivio Storico Ricordi
  9. Archivált másolat. [2011. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 3.)

ForrásokSzerkesztés

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkai Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 344. l. ISBN 9633305403
  • Neef, Sigrid: Handbuch der russischen und sowjetischen Oper. 2., durchges. Aufl. Berlin, 1988. Henschelverlag. S. 551–562 ISBN 3362002579
  • Оперные либретто. Краткое изложение содержания опер. 5-е изд., испр. Москва, 1981. «Музыка». Т. 1. с. 234–242