Rotter Irma
Rotter Irma, Rotter Mari, Peterdy Lajosné (Kassa, 1841 – Budapest, Terézváros, 1913. április 16.)[4] balett-táncosnő. Aranyváry Emília távozása után ő lett a Nemzeti Színház prímabalerinája, bár tehetségben elmaradt tőle.
| Rotter Mari | |
 | |
| Született | Rotter Irma 1841[1][2] Kassa[1][2] |
| Elhunyt | 1913. április 16. (71-72 évesen)[3] Budapest VI. kerülete[3] |
| Művészneve | Rotter Mari |
| Házastársa | saápi és mezőpeterdi Peterdy Lajos |
| Szülei | Kapronczay Anna Rotter József |
| Foglalkozása | balett-táncos |
| Halál oka | agyvérzés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rotter Mari témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Édesapja Rotter József honvédkapitány volt s mint ilyen végigküzdötte az 1848—49-es szabadságharcot, melynek végén a harcmezőn kapott sebeiben meghalt. Özvegye, Kapronczay Anna, három leány és egy fiúgyermekével maradt hátra. Kassán egy jótékonycélú műkedvelő előadáson a hat éves Irma, táncával hallatlan föltűnést keltett. Az előadást a kassai arisztokrácia rendezte és a táncok betanítására Bécsből hozatták el Mayer akkori híres táncmestert. Ennek a táncmesternek a tanácsára Kassa előkelőségei gyűjtést indítottak és a saját költségükön fölküldték Rotter Irmát Pestre, a Nemzeti Színház tánckarába, ahol neveltetéséről és taníttatásáról gondoskodtak. A fiatal növendék tizennégy esztendős korában Camipilli balletmester vezetése alatt már a Nemzeti Színház első táncosnője volt. Első önálló szerepe Verdi Guzmann Johannájának Négy évszak balletjében volt 1856. október 7-én, a tavaszt személyesítette meg. 1865-ben a bécsi udvari operához hívták meg, onnan azonban egyre hazavágyott és Radnótfáy Nagy Sámuel intendáns meghívására 1869-ben ismét visszaszerződött Pestre és január 12-én fellépett a Don Carlosban és nemsokára a legnagyobb diadalait aratta, itt 1879. március 29-én mint Sylvia (Delibes-Campilli) búcsúzott. 1885 szeptemberében ment férjhez Peterdy Lajoshoz,[5][6] a Magyar Földhitel Intézet osztályfőnökéhez és a Magyar Színház Részvénytársaság elnökéhez, akivel halála napjáig boldog házasságban élt. Halálát agyguta okozta. A főváros díszsírhelyet adományozott a művésznőnek a Kerepesi úti temetőben, ahol a sírt a mellszobra díszíti.
Ismert szerepei szerkesztés
- Adolphe Adam–Frederico Campilli: Giselle – címszerep; Myrtha
- Daniel Auber: A portici néma – Fenella
- Léo Delibes–?: Sylvia – címszerep
- Léo Delibes–Frederico Campilli: Coppélia – Swanilda
- Franz Doppler-Frederico Campilli: A szerelmes ördög –
- Jean Schneitzhoeffer–?: A szilfid – Effie
- Matthias Strebinger–Pasquale Borri: Farsangi kalandok – Fifine
- Giuseppe Verdi–Frederico Campilli: A négy évszak – a Tavasz
- ?–Frederico Campilli: Peregrina – Fehér gyöngy
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
- ↑ a b Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ a b FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 692/1913. folyószáma alatt.
- ↑ Budapesti Hírlap, 1885. szeptember 27.
- ↑ Korábban Mattesich Karolina férje, akivel 1875. október 24-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban kötött házasságot Bp. Kálvin téri ref. egyházközság házassági anyakönyve, 128/1885. Bontóper iratai: HU BFL - VII.2.c - 1885 - V.0097