Sơn Ngọc Thành (khmerül: សឺង ង៉ុកថាញ់) (Travinh provincia, 1908. december 7.1977. augusztus 8.) kambodzsai nacionalista és köztársaságpárti politikus volt. Rövid ideig vezette a kambodzsai kormányt.

Sơn Ngọc Thành
សឺង ង៉ុកថាញ់
miniszterelnök
Hivatali idő
1972. március 18. – 1972. október 15.
Kambodzsa

Született1908
Travinh provincia, Vietnám
Elhunyt1977. augusztus 8. (69 évesen)
Vietnám
PártDemokrata Párt

Foglalkozásjogász

Pályafutása szerkesztés

Sơn Ngọc Thành Vietnámban, az ország déli részén élő khmer népcsoportban született, apja khmer, anyja vietnámi-kínai származású volt. Párizsban járt egyetemre, majd 1933-ban Phnompenbe költözött, ahol a buddhista intézetben helyezkedett el könyvtárosként. Az intézményt 1930-ban a francia gyarmatosítók alapították, és sok, Sơn Ngọc Thànhoz hasonló nacionalista került ki falai közül. 1936-ban két kollégájával megalapította az első khmer nyelvű újságot, a Nagara Vatta (Angkor Vat), amellyel vitára buzdítottak a gyarmatosításról és a nacionalizmusról.[1]

1942-ben, a japánok indokínai térhódításában Sơn Ngọc Thành esélyt látott a franciákra nehezedő nyomás fokozására. Kollégáival franciaellenes tüntetést szervezett július 20-án, amelyen több mint ötszáz szerzetes és legalább ennyi civil vett részt. A demonstráció vezetőit a hatóságok őrizetbe vették, Sơn Ngọc Thànhnak sikerült elrejtőznie, majd Japánban élt két évig.

1945. március 9-én a japánok átvették a hatalmat Indokínában. Két nappal később Kambodzsában Norodom Szihanuk király japán nyomásra bejelentette országa függetlenségét. Sơn Ngọc Thành májusban visszatért Kambodzsába, és külügyminiszter, majd kevéssel a japán megadás előtt miniszterelnök lett. A következő hónapokban a királyság függetlenségéért harcolt. Szeptemberben a franciák visszavették a hatalmat, majd októberben árulás vádjával letartóztatták Sơn Ngọc Thànt. 1946-ban Saigonban tárgyalták perét, amelynek végén Franciaországba száműzték. Poitiers kisvárosban, házi őrizetben élt.

Ebben az időben Kambodzsa új státuszt kapott a gyarmatosítóktól, a francia unió autonóm állama lett. Ennek köszönhetően saját alkotmánya és számos politikai pártja volt, de a valódi hatalom a franciák kezében maradt.[1]

1951-ben, Norodom Szihanuk közbenjárására visszatérhetett Kambodzsába. Október 30-án érkezett meg Phnompenbe, ahol százezeres tömeg várta. Nem vett részt azonnal a politikai életben, a felajánlott miniszteri posztot visszautasította. Függetlenségpárti nézeteit ismét a sajtóban, elsősorban az általa kiadott Khmer Krauk (Kambodzsaiak Ébredése) című lapban terjesztette. 1952 februárjában az újságot a franciák betiltották.

Március 9-én elhagyta a fővárost, és csatlakozott az ellenállókhoz Sziemreap erdőségeiben. A következő húsz évben Dél-Vietnám és Kambodzsa között ingázott, valamint vezette a köztársaságpárti gerillákat. 1959-ben állítólag a Bangkok-összeesküvés egyik kezdeményezője volt. 1970. július 20-án visszatért Phnompenbe, miután Szihanuk királyt megfosztották trónjától. Lon Nol miniszterelnök tanácsadónak nevezte ki, majd később, 1972. március 18-án a kormány feje lett. 1972 októberében menesztették, ezzel politikai karrierje véget ért. Visszatért Vietnámba, ahol 1977. augusztus 8-án meghalt.

Források szerkesztés

Chronology Of Cambodian History – Son Ngoc Thanh

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Encyclopaedia Britannica: Cambodia – World War II and its aftermath. (Hozzáférés: 2015. január 26.)