Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2010-3-1

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Kézi kovácsolás
Kézi kovácsolás

A kovácsolás a fémek képlékeny alakításának legősibb módszere. Kovácsoláskor a fémet általában két szerszám alakító felületei között, ütésekkel vagy nyomással formálják. Alakíthatják melegen, hidegen vagy félmeleg állapotban (ez egyébként a legtöbb képlékenyalakító módszerre igaz). A kovácsolás az eredeti durva szövetszerkezetet finomabbá teszi, a helyesen megválasztott technológiával a szálelrendeződés a majdani igénybevételnek megfelelően alakítható úgy, hogy javuljanak a darab mechanikai tulajdonságai (kontrakció, nyúlás, fajlagos ütőmunka). A kovácsdarabok minősége az alakítás után hőkezeléssel tovább javítható. A kovácsolt darabok hossza néhány millimétertől több méterig terjedhet. A kovácsolás lehet kézi vagy gépi, utóbbi lehet szabadalakító vagy süllyesztékes.

A kézi kovácsoláson általában azt a műveletet értjük, amikor a munkadarabot kovácsüllőn, kézi kalapáccsal alakítják. Évszázadokon át így állították elő a kéziszerszámokat, háztartási, gazdasági eszközöket, fegyvereket és páncélokat, dísztárgyakat. Az eljárás a gépi kovácsolás terjedése ellenére máig fennmaradt: így dolgoznak a patkolókovácsok és a művészi termékeket előállító díszkovácsok is.

A gépi, ipari szintű kovácsolás célszerű módszerét, azt hogy szabadalakító vagy süllyesztékes eljárást válasszunk, a gyártás költségei határozzák meg, ez pedig elsősorban a sorozatok nagyságától függ. A gyártási költség egyik tényezője a forgácsolási költség. Szabadalakító kovácsolásnál majdnem mindig nagyobb forgácsolási hozzáadással kell dolgozni, tehát nagyobbak a forgácsolási költségek. A süllyesztékes kovácsolásnál a süllyesztékszerszám költségeit kell figyelembe venni. Minél nagyobb a széria, annál kisebb a szerszám fajlagos költsége, tehát a süllyesztékes kovácsolás egyértelműen a tömeggyártás módszere. Számításba kell még venni a melegítés, a gépek működtetése, az élőmunka stb. költségeit is.