Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-3-1
A Thomson-híd (más néven Kelvin-híd vagy Thomson-féle kettős híd) elsősorban nagyon kicsi ellenállások (kb. 0,001 mΩ – ~25 Ω) mérésére alkalmas áramköri elrendezés. William Thomson találta fel, a Sir Charles Wheatstone által 1843-ban továbbfejlesztett Wheatstone-híd módosításával. Thomson-hídban mérik be az olyan, nagyon kis ellenállásokat, mint például az interpoláló szelencéket, a söntellenállásokat, a normálellenállásokat, az etalon-ellenállásokat. A Thomson-híd kiküszöböli a hozzávezetésekből származó, a bekötőhuzal ellenállásából adódó mérési pontatlanságokat, amiket az okoz, hogy a mérendő érték és a bekötőhuzal ellenállása összevethető, sőt, a bekötőhuzal ellenállása akár nagyságrendekkel nagyobb is lehet. A mérés mindig négy vezetékes — ebből két vezeték az áram hozzávezetéséhez kell, míg a másik kettő a potenciálpontok feszültségének összehasonlításához szükséges feszültségesést vezeti el. A Thomson-híddal sikerült az 1 Ω értékű normálellenállásból 1:10, 1:100 arányú mérésekkel fokozatosan az 1/1000 és az 1/10 000 Ω-os normálellenállást a normálellenállásokhoz megkövetelt megbízhatósággal leszármaztatni.-->