Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-50-2
.jpg)
Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) magyar matematikus, hadmérnök, az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza”, „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”. Bolyai Farkas fia és egyben leghíresebb tanítványa.
Valóságos csodagyerek volt, mégsem tanulhatott Göttingenben, helyette a bécsi katonai akadémián végzett hadmérnökként, kitűnő eredménnyel. 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, ami a 20. század fizikai elméleteinek vált nélkülözhetetlen alapjává. Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklideszi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, azaz „majdnem egy évszázaddal Albert Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését”. A komplex számokról, a számelméletről és az algebrai egyenletekről folytatott kutatásai kéziratban maradtak, ezért feldolgozásuk csak jóval később kezdődött meg, de mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak. Szintén elismerést érdemel zeneelméleti és filozófiai munkássága, továbbá hadmérnökként részt vett többek között a temesvári erőd korszerűsítésének tervezésében is.