Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-50-2

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei

Jedlik Ányos (Szímő, 1800. január 11.Győr, 1895. december 13.) magyar természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló oktató. Eredeti neve Jedlik István, rendi neve lett az Ányos. Nevéhez fűződik többek között az első elektromotor megalkotása, az öngerjesztés elve, a dinamóelv első leírása és a feszültségsokszorozás felismerése. Bár az első elektromossággal foglalkozó magyarországi tankönyv már 1746-ban megjelent, az elektrodinamika kutatása és oktatásának bevezetése az ő nevéhez köthető.

A bencések gimnáziumában tanult, majd Pannonhalmára ment, hogy a rendbe való felvételét kérje. 1818–20-ban bölcsészeti tanulmányokat végzett a rend győri líceumában, majd 1822-ben Pesten szerzett doktori címet. 1825-ben szentelték pappá. A rend döntése értelmében 1825-től a győri gimnáziumban tanított, ezt követően pedig a győri líceum fizika tanszékén. Eközben folyamatosan bővítette szertárát, igen gyakran maga készített ehhez eszközöket, első találmányait is ekkor alkotta. 1831-től Pozsonyi Királyi Akadémián tanított.

1840-től már a pesti királyi tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetője. Munkásságát befolyásolták Oersted, Ampère, Arago és Faraday kutatásai, hatásukra tevékenységének középpontjába a villamosságot állította. az 1846/47-es tanévtől kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán.

A szabadságharc után egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette: az első kötetet „Súlyos testek természettana” címmel 1850-ben jelentette meg. A Magyar Tudományos Akadémia – a levelező tagságot átugorva – rögtön rendes tagnak választotta. 1863–64-ben az egyetem rektora lett. 1878-ban egyetemi professzori helyét az akkor 30 éves Eötvös Loránd vette át. A győri rendházba vonult nyugdíjba, ahol szellemi frissességét megőrizve folytatta a munkáját, amennyire egészsége és a szűk hely engedte. 1895-ben hunyt el. Halála után első nyughelye a régi, úgynevezett Belvárosi temető bencés kriptája volt. A temetési búcsúbeszédet Eötvös Loránd mondta.