Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-50-2
Jedlik Ányos (Szímő, 1800. január 11. – Győr, 1895. december 13.) magyar természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló oktató. Eredeti neve Jedlik István, rendi neve lett az Ányos. Nevéhez fűződik többek között az első elektromotor megalkotása, az öngerjesztés elve, a dinamóelv első leírása és a feszültségsokszorozás felismerése. Bár az első elektromossággal foglalkozó magyarországi tankönyv már 1746-ban megjelent, az elektrodinamika kutatása és oktatásának bevezetése az ő nevéhez köthető.
A bencések gimnáziumában tanult, majd Pannonhalmára ment, hogy a rendbe való felvételét kérje. 1818–20-ban bölcsészeti tanulmányokat végzett a rend győri líceumában, majd 1822-ben Pesten szerzett doktori címet. 1825-ben szentelték pappá. A rend döntése értelmében 1825-től a győri gimnáziumban tanított, ezt követően pedig a győri líceum fizika tanszékén. Eközben folyamatosan bővítette szertárát, igen gyakran maga készített ehhez eszközöket, első találmányait is ekkor alkotta. 1831-től Pozsonyi Királyi Akadémián tanított.
1840-től már a pesti királyi tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetője. Munkásságát befolyásolták Oersted, Ampère, Arago és Faraday kutatásai, hatásukra tevékenységének középpontjába a villamosságot állította. az 1846/47-es tanévtől kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán.
A szabadságharc után egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette: az első kötetet „Súlyos testek természettana” címmel 1850-ben jelentette meg. A Magyar Tudományos Akadémia – a levelező tagságot átugorva – rögtön rendes tagnak választotta. 1863–64-ben az egyetem rektora lett. 1878-ban egyetemi professzori helyét az akkor 30 éves Eötvös Loránd vette át. A győri rendházba vonult nyugdíjba, ahol szellemi frissességét megőrizve folytatta a munkáját, amennyire egészsége és a szűk hely engedte. 1895-ben hunyt el. Halála után első nyughelye a régi, úgynevezett Belvárosi temető bencés kriptája volt. A temetési búcsúbeszédet Eötvös Loránd mondta.