Muszorgszkij 1870 körül
Muszorgszkij 1870 körül

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (oroszul: Модест Петрович Мусоргский) (Karjevo, 1839. március 21.Szentpétervár, 1881. március 28.) az operairodalom és az orosz zene történetének kimagasló egyénisége, a 20. század zenéjének egyik előfutára.

Már fiatalon kiváló zongorista volt, de apja katonai pályára szánta. Szolgálatának első éveiben barátkozott össze azokkal a zeneszerzőtársaival, akikkel később megalakította az „orosz ötök” körét az orosz nemzeti zene megerősítésére. 1858-ban kilépett a hadseregből, de megélhetése érekében hivatalnok állást kellett vállalnia. Amikor egyetlen befejezett operája, a Borisz Godunov nem váltotta ki a baráti kör osztatlan tetszését, visszahúzódott. 1864-től neurotikus jelleme miatt idegi eredetű betegségekben szentvedett. 1879-ben elhagyta munkahelyét, és zongorázásból tartotta fenn magát. Hangversenykörútra ment, de csakhamar végleg összeomlott, és 1881. március 28-án meghalt.

Muszorgszkij művei közül a dalai a legjelentősebbek. A szövegüket maga írta, és a románcok mellett gyakorta írt jellegzetes helyzetben beszéltető, realista, gyakran ironikus, rövid drámai jelenethez hasonló dalokat is. Műveinek népszerűsítésében nagy szerepe volt Rimszkij-Korszakovnak, aki (főleg operáit) átdolgozta, és ismét bemutatta. Ooperái mellett (legalábbis mai formájukban) a daloknál is népszerűbbek szimfonikus költeményei.