Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-47-2

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Buda látképe Mátyás korában
Buda látképe Mátyás korában

A mindennapi élet Mátyás király korában a viszonylag békés középkori magyar fejlődés utolsó szakasza volt. „Igazságos Mátyás király” uralkodásának emlékét a magyar hagyomány az ország egyik virágkoraként őrizte meg. Az ország gazdaságilag és kulturálisan is sokat fejlődött, követte a fő nyugat-európai kulturális áramlatokat (reneszánsz, humanizmus). Az életszínvonal is emelkedett.

A gazdaság alapjai a természeti erőforrások voltak: a termőföld és a bányakincsek. A sok nemzetiségű lakosság a külső háborúk dacára belső békében élt. Mátyás — főleg külpolitikai törekvései miatt — erősen, mintegy hétszeresére növelte a királyi adókat, ami miatt kisebb lázadások robbantak ki, de a magyar és a környező népek „boldog békeidőként” emlékeztek erre az időszakra, elsősorban a későbbi katasztrófák, a Dózsa György-féle parasztfelkelés és leverése, valamint a mohácsi vész és a török hódítás miatt.

A társadalmi piramis csúcsán a király állt, de nem korlátlan hatalommal. Választott királyként különösen ügyesen, a nagyúri frakciók között egyensúlyozva kellett politizálnia. Mátyás intenzíven élt lehetőségeivel, gyakran cserélgette hivatalnokait, tisztségviselőit, birtokokat adományozott és kobzott el. A társadalom alapját a földműves jobbágyok alkották. Felettük helyezkedtek el a nemesek, akik birtokait a jobbágyok művelték. A jobbágyok földbérrel (terragium), terményjáradékkal és munkajáradékkal (robot) tartoztak uraiknak. A legtöbb nemes semmilyen gazdasági tevékenységben nem vett részt, legfeljebb birtokát igazgatta, majd felélte annak jövedelmét. A városi és mezővárosi polgárság bevételei is főleg a földből származtak; a kereskedelem és a céhes ipar erősen háttérbe szorult.

Az ünnepek ebben a korban csaknem mind egyházi jellegűek voltak — a legfontosabbak a karácsony, a húsvét, pünkösd, az úrnapja és a helyi templom védőszentjének ünnepe. Emellett több mint ötven jeles napról emlékeztek meg, amelyeket a tartományi zsinatok határoztak meg. A dátumokat nem annyira a naptári évhez, mint inkább egy-egy jeles eseményhez (például koronázás) kapcsolták. A napokat a szentek ünnepei alapján adták meg. Ezekhez kapcsolták a beszolgáltatások idejét és a bírósági határnapokat is.