I. Amenhotep (uralkodói nevén Dzseszerkaré; i. e. 1534 körül, ur.: kb. i. e. 1525 – i. e. 1504) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia második fáraója. A hükszósz megszállókat kiűző I. Jahmesz fáraó és Ahmesz-Nofertari királyné fia volt. Nem ő volt a legidősebb fiú, bátyja, a kijelölt trónörökös azonban korán meghalt. Valószínűleg gyermekként került a trónra, több jel is arra mutat, hogy néhány évig társuralkodó volt apja mellett, ezután anyja segíthette a kormányzásban.

Felesége nagy valószínűséggel testvére, Ahmesz-Meritamon volt, bár erre minden kétséget kizáró bizonyítékot még nem sikerült találni. Egy további lehetséges felesége Ahhotep, akinek azonban létezése vitatott.

Uralkodásának jelentős része békében telt, követte apja tevékenységét: befejezte Jahmesz építkezéseit, építkezett Abüdoszban és létrehozta a Királyok völgye sírjainak építkezésén dolgozó munkások faluját, melyet ma Dejr el-Medina néven ismernek. Folytatta apja núbiai hadjáratait is, ahol megszilárdította az egyiptomi fennhatóságot. Gyermektelenül halt meg, I. Thotmeszt jelölte ki örököséül, aki feltehetőleg a húgának a férje volt.

Manethón szerint 20 év 7 hónapig vagy 21 évig uralkodott. Halála után Amenhotepet és anyját istenként tisztelték. Múmiáját 1881-ben találták meg, ez az egyetlen királyi múmia, amelyet nem bontottak ki. Ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.