Sajátszürke
A sajátszürke (német Eigengrau) vagy sajátfény az a szín, amit az emberi szem teljes sötétségben lát. Mivel valamekkora akciós potenciál külső ingerek hiányában is terjed a látóidegben, ez a szín nem fekete, hanem sötétszürke. Azért lehetséges ennél sötétebb színt is látni, mert a kontraszt jobban befolyásolja a színérzetet, mint az abszolút fényesség.[1] Az éjszakai eget például a csillagok kontrasztja miatt a sajátszürkénél sötétebb színűnek látjuk.
A kutatók hamar észrevették, hogy az intenzitásérzékenységi görbe alakját meg lehet magyarázni egy retinabeli zajforrással, ami a valódi fotonok által okozottaktól megkülönböztethetetlen jeleket generál.[2][3] Később óriásvarangyokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy ezeknek a spontán jeleknek a frekvenciája erősen hőmérsékletfüggő, amiből arra utal, hogy a rodopszin hő hatására történő izomerizációja okozhatja őket.[4] Az emberi retinában ezek a jelek átlagosan 100 másodpercenként jelentkeznek, amiből – a pálcikákban lévő molekulák számát alapul véve – kiszámolható, hogy a rodopszinmolekula felezési ideje kb. 420 év[5] A „sötét” jelek és a fotonok által kiváltott ingerek megkülönböztethetetlensége szintén az előbbi elképzelést látszik igazolni, mivel a rodopszin a szignáltranszdukciós (jelátviteli) lánc bemeneti oldalán található. Másrészről viszont nem zárható ki a neurotranszmitterek spontán kibocsátása sem.[6]
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Eigengrau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Wallach, Hans (1948). „Brightness Constancy and the Nature of Achromatic Colors”. Journal of Experimental Psychology 38, 310–324. o.
- ↑ Barlow, H. B.. Dark and Light Adaptation: Psychophysics., Visual Psychophysics. New York: Springer-Verlag (1972). ISBN 0-387-05146-5
- ↑ Barlow, H. B.. Retinal and Central Factors in Human Vision Limited by Noise, Vertebrate Photoreception. New York: Academic Press (1977). ISBN 0-12-078950-7
- ↑ Baylor, D. A., G. Matthews, and K.-W. Yau (1980). „Two Components of Electrical Dark Noise in Toad Retinal Rod Outer Segments”. Journal of Physiology 309, 591–621. o. PMID 6788941.
- ↑ Baylor, Denis A. (1987. January). „Photoreceptor Signals and Vision”. Investigative Ophthalmology & Visual Science 28, 34–49. o. PMID 3026986.
- ↑ Shapley, Robert, Christina Enroth-Cugell (1984). „Visual Adaptation and Retinal Gain Controls”. Progress in Retinal Research 3, 263–346. o. DOI:10.1016/0278-4327(84)90011-7. ISSN 0278-4327.