Samedan–Pontresina-vasútvonal
A Samedan–Pontresina-vasútvonal a svájci RhB vasúttársaság egyik vasútvonala, mely Samedant köti össze Pontresinaával.
Samedan–Pontresina-vasútvonal
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vonat Pontresina állomásán | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vonal: | 959 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 5,293 km | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1000 mm | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Feszültség: | 11 kV 16,7 Hz ~ | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Maximális emelkedés: | 26 ‰ | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Samedan–Pontresina-vasútvonal témájú médiaállományokat. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az 5,3 km hosszúságú, 1000 mm-es nyomtávolságú vasútvonal 1908. július 1-én nyílt meg. 1913-ban 11 kV 16,7 Hz váltakozó árammal villamosították.
A vonal a Felső-Engadinen keresztül halad, Samedant és Pontresinát köti össze, és összeköttetést biztosít az Albula-vasút és a Bernina-vasút között. A vonalat gyakran a Bever és Scuol-Tarasp közötti Engadin vonal részének is tekintik, amellyel operatív szempontból szoros kapcsolatban áll. A Samedan–Pontresina-vasútvonal az RhB fővonalhálózatának része, így a kiindulási nullpontja Landquartban van.
Történelem szerkesztés
A vasútvonalat a Berninabahn-Gesellschaft (Berninai Vasúttársaság) nyitotta meg a Pontresina-Morteratsch szakasszal együtt 1908. július 1-jén. Ez volt 1909. július 1-jéig az egyetlen összeköttetés az RhB törzshálózata és a Berninai Vasút között, amely már villamosított volt, de egyenárammal. A Samedan-Pontresina vonalat 1913-ban 11 kV 16⅔ Hz váltakozó feszültséggel villamosították.
Üzemeltetés szerkesztés
Pontresina állomás kétáramrendszerű állomás. A Samedan felől érkező vonatok az 1-es és 2-es vágányokat, a Bernina vasút vonatai pedig a 4-7-es vágányokat használják. A 3-as vágányon van egy kapcsolható felsővezeték, és például a Churból Tiranóba tartó Bernina Express és az úgynevezett Heidiexpress használja. Ez lehetővé teszi a vonatok be- és kilépését a szükséges áramellátási rendszer, valamint az állomáson használt váltórendszer alatt.
Irodalom szerkesztés
- Rhätische Bahn (Hrsg.): Rhätische Bahn heute – morgen – gestern. Verlagsgemeinschaft (Desertina Verlag, Disentis; Verlag M&T-Helvetica, Chur; Terra Grischuna Verlag, Bottmingen) 1988, ISBN 3-907036-08-5 (Festschrift zum 100-jährigen Jubiläum der Bahn)
- Hans-Bernhard Schönborn: Die Rhätische Bahn, Geschichte und Gegenwart, GeraMond 2009, ISBN 978-3-7654-7162-9
- Eisenbahn Journal, Die RhB, specials Teile 1-4, 1995-2000, Hermann Merker Verlag GmbH Fürstenfeldbruck, ISBN 3-89610-038-6.
- Hans Domenig: Vom Tingelzüglein zur Hochgebirgsbahn, in: Terra Grischuna, 59. Jahrgang, Heft 1, Terra Grischuna Verlag, Chur 2000, ISSN 1011-5196.
- Katharina Hess, Paul Emanuel Müller: Über der wilden Plessur, in: Terra Grischuna, 48. Jahrgang, Heft 1, Terra Grischuna Verlag, Chur 1990, ISSN 1011-5196.
